Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai zárni. A PRA szerint a miniszter Új-Zéland Levéltárának vizsgálatáról jelentést készít, ezt a képviselőház elé kell terjesztenie.

1

5 A harmadik fontos elem, amelyet a PRA beiktat, hogy habár a Legfőbb Levéltáros döntésének kötelező ereje van, jogot nem alkothat. A királyi rendelet kibocsátása levéltári ügyekben is kizárólag a Főkormányzó joga. A Főkormányzó királyi rendelet által szabályozhatja a köziratok áthelyezését a közhivataltól Új-Zéland Levéltárába vagy más jóváhagyott iratőrző helyre, a köziratok megsemmisítését és az azokat érintő egyéb rendelkezést, a közönség belépését a levéltárba, az ott elhelyezett köziratok használatát, az Új-Zéland Levéltárában letétbe helyezett miniszteri iratok és magániratok őrzését és védelmét, beleértve a díjakat is, és minden mást, amely a PRA megvalósulásához és hatályának kiteljesedéséhez szükséges. A főkormányzói rendeletalkotásnak a levéltárügyben a fentieken kívül egy másik aspektusa is van, de erre később, a közirat fogalmának tanulmányozásánál térünk vissza.

1

6 5. A Levéltári Tanács és a kisebbség védelme A két legszembetűnőbb különbség a magyar szabályozással szemben, hogy Új-Zélandon e csúcsszervet magába a törvénybe, nem pedig külön rendeletbe foglalták bele, másrészt, hogy hiányzik a Levéltári Kollégium és a szakfelügyelet kettőssége, a Legfőbb Levéltáros funkciójára tekintettel. Új-Zéland Levéltári Tanácsának maximum 7 tagja lehet, valamennyit a miniszter nevezi ki a Maori-ügyek miniszterével és a Legfőbb Levéltárossal való konzultációt követően. Csak az nevezhető ki tagnak, akinek a miniszter megítélése szerint megfelelő képzettsége és tudása van, és közülük legalább két személynek rendelkeznie kell maori nyelvtudással. (Itt jegyezzük meg, hogy eljárásában a Legfőbb Levéltárosnak is helyet kell biztosítani a maorikkal való konzultációnak.) A kisebbségi történeti emlékezet védelmének nagyon fontos garanciája ez, amely a magyar levéltári törvényben sajnos sehol sem jelenik meg. A Levéltári Tanács tagjai főszabályként három évig viselhetik tisztségüket, de újra kinevezhetőek, viszont a miniszter bárkit, bármikor és bármely okból azonnal elmozdíthat megfelelő indokolás mellett. A Levéltári Tanács a miniszter tanácsadó testülete, a tanácsadási jogba beleértve a Maori vonatkozású iratok őrzését és levéltári ügyeket, a miniszteri javaslattételt a Főkormányzó által kiadott királyi rendeletekre, az Új-Zéland Levéltára által keletkeztetett és átvett köziratokat illetően a rendelkezési engedélyeket, a köziratok tárolására alkalmas iratőrző helyek jóváhagyására irányuló miniszteri javaslattételt, a vizsgálati követelmények előirányzását Új-Zéland Levéltárával szemben, valamint a Legfőbb Levéltáros rendelkezése ellen a miniszterhez benyújtott fellebbezéseket. Nyilvánvaló tehát a jogorvoslati jog oltalma miatt, hogy a Legfőbb Levéltáros, aki egyben Új-Zéland Levéltárának főigazgatója, a Tanácsnak nem lehet tagja, szemben a magyar szabályozással, ahol hivatalból a Magyar Országos Levéltár főigazgatója a Levéltári Kollégium elnöke, igaz, ez a szerv nálunk „csak" szakértői testület. Ami a Tanács eljárását illeti, a PRA pusztán annyit mond ki, hogy azt a Levéltári Tanácsnak magának kell szabályozni, még a határozatképességet sem érinti, amely a magyar szabályozásnak megfelelően kétségkívül rendeleti szintre tartozik. A Tanács tagjai a Parlament által előterjesztett összegen kívül jogosultak a miniszter által meghatározott díjakat és a Tanács funkcióinak ellátásakor felmerülő költségtérítést átvenni, hasonló '5 PRA 34. 1

6 PRA 5. 7