Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai ra való elhalasztásában, harmadrészt pedig a Legfőbb Levéltáros visszautasíthatja az elektronikus köziratok átvételét, de ebben az esetben Új-Zéland Levéltára megállapodás szerinti bért fizet (!) a közhivatalnak ezen köziratok fenntartásáért, őrzésért és a közhasználatért.

7 így az elektronikus levéltár létrehozását meglehetősen hatékony módon sürgeti meg maga a törvény. Másrészt érdekes tény, hogy a bértárolás vica versa is működik, hiszen a PRA rögzíti, hogy a Legfőbb Levéltáros díjért nyújthat szolgáltatásokat is, kifejezetten tárolást és képzést, amennyiben ennek összegében az illetékes közigazgatási vezetővel egyezségre tud jutni. Kutatási és másolási szolgáltatás esetében pedig a felszámolt költségeknek ésszerűeknek kell lenniük, tekintettel a befektetett munkára és a felhasznált anyagokra is.

8 Úgy vélem, hasonló üzleti szemléletre szükség lenne a magyar levéltári törvényben is, annál inkább, mert a financiális gondokkal küzdő intézményeket bértárolásra ez a helyzet itt-ott már amúgy is rákényszeríti. Végül az áthelyezést ugyancsak elhalasztja, ha a felelős ágazati miniszter bebizonyítja, hogy az áthelyezéssel hátrány érhetné Új-Zéland biztonságát vagy védelmét, nemzetközi kapcsolatait vagy hírszerzését, a jog működését, beleértve a megelőzést, a nyomozást, a törvénysértések észlelését és a fair tárgyalást vagy veszélyeztetné bármely személy biztonságát. A Legfőbb Levéltárosnak összesen négy regisztert kell vezetnie, ezek közül az első, amelybe az elhalasztott áthelyezéseket jegyzi be. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy az iratok útja nem „egyirányú utca" Új-Zélandon, mert amennyiben közigazgatási használatra újból szükségessé válnak a levéltár által már átvett iratok, a Legfőbb Levéltárosnak azokat vissza kell bocsátania a közhivatal birtokába megegyezés szerinti időtartamra.

9 A PRA megszövegezéséből nyilvánvaló, hogy mindig csak egy levéltárról, azaz ÚjZéland Levéltáráról van szó. Ennek oka, hogy minden más intézmény (múzeumok, könyvtárak, más levéltárak), ahol őrzésre el lehet helyezni köziratokat, csak ún. jóváhagyott iratőrző helyek (approved repositories). A Legfőbb Levéltáros második fontos jogosultsága ezek működésének a jóváhagyása, miniszteri ajánlásra. Világos, hogy a PRA a levéltári intézményrendszert a közigazgatási egységek szintjén nem merevíti meg a magyar szabályozással szemben, ahol általános levéltárat csak törvény létesíthet, és mivel általános levéltár csak a Magyar Országos Levéltár és a megye (főváros) önkormányzata által fenntartott közlevéltár lehet, lényegében a Ltv. a megyei szintet betonozza be. Pedig a rugalmasság különösen fontos lenne egy olyan helyzetben, amikor egyre jelentősebbé válnak a regionális intézmények a megyei szint helyett, erre azonban a jelenlegi magyar levéltári intézményrendszer lényegében nem képes reagálni. (A Ltv. csak egy áthidaló szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a megyei (fővárosi) levéltár illetékességi körébe tartozik minden, a megye (főváros) területén keletkezett és más levéltár illetékességi körébe nem tartozó levéltári anyag.)

1

0 A Legfőbb Levéltárosnak vizsgálati joga van, amely kiterjed a közhivatalok és a helyhatóságok irataira. Áttekintheti az iratkezelés rendszerét és a tárolás feltételeit, de joga az illetékes közigazgatási vezető beleegyezése nélkül a titkos minősítésű (vagy más, jogalkotó által korlátozott) iratokra nem terjed ki. Az iratkezelés-ellenőrzések minimum 5, maximum 10 éves periódusait maga a törvény mondja ki, szemben a hazai szabályozással, ahol a 3, illetve 5 éves időtartamokat csak alacsonyabb szintű jogszabály rögzíti. (Az iratkezelés színvonala Új-Zélandon az időben távolabbi ellenőrzéseket lehetővé teszi.) A Legfőbb Levéltáros a közigazgatási vezetőt jelentésre utasíthatja, a szerv iratőrző gyakorlatának maghatározott aspektusaira, illetve a felügyelete alá tartozó (jóváhagyott iratőrző hely esetén a birtokában 7 PRA 21 és 22 versus Ltv. 12.§. 8 PRA 11 és 59. 9 PRA 19, 22 és 24. 1

0 PRA 26 versus Ltv. 16.§ (1) és 18.§. 5