Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Hollósi Gábor nyeit tartalmazza, beleértve a köziratok ellenőrzését, valamint az iratok kezelésére vonatkozó szabványok kibocsátását is, amely akár megfeleltethető lehetne a magyar törvény második, „A közirat" címet viselő fejezetével is, csakhogy ezzel szemben abban iratkezelési szabályzatok kiadásáról szó sincs. A harmadik rész a hozzáférhetőség (kutathatóság) kérdéseit rendezi, így a Ltv. harmadik, „A közlevéltár" fejezetének megfelelője nincs, minthogy Új-Zéland levéltári intézményrendszere — a Legfőbb Levéltárostól, a Levéltári Tanácstól és Új-Zéland Levéltárától eltekintve — teljesen flexibilis. A PRA negyedik részéből, amely jórészt jogtechnikai eszközökkel foglalkozik (fenntartások, átmeneti rendelkezések, más jogszabályok hatályon kívül léptetése) a Ltv-ből teljesen hiányzó jogorvoslati eljárást, illetve a vétségeket és azok büntetéseit emeljük ki. A fentiekben tehát meghatároztuk azokat a fő különbségeket, amelyekkel egy új magyar levéltári törvény előkészítésénél — az alább bemutatásra kerülő külföldi minta fényében — mindenképpen foglalkoznunk kell. Mindez természetesen nem azt jeleni, hogy ezen intézmények mindegyikét akár változadan formában be kell vezetni nálunk is, pusztán csak egy példa arra, hog}

7 hogyan lehetne a hazai levéltári intézményrendszert életképesebbé tenni. 3. A Legfőbb Levéltáros jogai Új-Zélandon a levéltári hierarchia élén a Legfőbb Levéltáros áll, akinek saját hivatala van, és aki egyben Új-Zéland Levéltárának főigazgatója.

5 Első és egyik legfontosabb joga a köziratokkal való rendelkezés (disposal) engedélyezése, nevezetesen, a hozzájárulás a közirat felügyeletének áthelyezéséhez az egyik közhivataltól a másikhoz vagy saját magához a Legfőbb Levéltároshoz, a közirat megsemmisítéséhez vag}

7 megváltoztatáshoz, az irat közirati minőségének megszüntetéséhez vagy eladásához. E jogának gyakorlása során a Legfőbb Levéltárost még a miniszter sem utasíthatja, viszont a rendelkezés engedélyezése előtt legalább 30 nap lejáratú felhívást kell közzétennie, Új-Zéland Levéltára által keletkeztetett vagy átvett köziratokkal való rendelkezéséhez pedig miniszteri engedély szükséges.

6 Jól látható, hog}

7 mennyivel szélesebb a magyar törvénynél a rendelkezés fogalma, ahol jószerint csak a selejtezés engedélyezéséhez van joga a levéltárnak. Ha már szóba került az „áthelyezés" (transfer), itt említjük meg a maradandó értékű köziratoknak a közhivatal birtokából Új-Zéland Levéltárának (vag}

7 eg}

7 engedélyezett iratőrző hely) birtokába, és a Legfőbb Levéltáros ellenőrzése alá történő kötelező áthelyezését, amely a magyar szabályozással szemben az irat keletkezésétől számított nem 15, hanem 25 év. Figyeljük meg, hogy a törvényszöveg jogilag mennyire szabatos, nem átadásról, hanem birtokba bocsátásról (transfer [...] to the possession) beszél. A hazai szabályozással szemben, a közhivatal vezetője és a Legfőbb Levéltáros megállapodhat 25 évnél korábbi áthelyezésben, mint erre már utaltunk. Az áthelyezés elhalasztására természetesen lehetőség van ÚjZélandon is, ám itt nem kell a szervnek ügyviteli szempontokra vag}

7 a levéltárnak raktári férőhely hiányára hivatkoznia, illetve nem szükséges az öt éven túli meghosszabbítást a kultúráért felelős miniszternek engedélyezni. Új-Zéland 1975. évi statisztikai törvényének hatálya alá tartozó köziratok ex lege csak 100 év után kerülnek Új-Zéland Levéltárának birtokába, másrészt, a közhivatal vezetője és a Legfőbb Levéltáros megállapodhat egyéb köziratok áthelyezésének határozott, de korlátian számban meghosszabbítható időtartamok5 PRA 10, a PRA § jeleket nem alkalmaz. 6 PRA 20 versus Ltv. 9.§ (1) f). 4