Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 3. szám - MÉRLEG - A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1919—1926) Szerk. és a bev. tanulmányt írta: RESS IMRE. (Ism.: SOMOGYI ÉVA)

Mérkg maga figyelmeztet rá, a munka nemcsak saját, kollégái gyűjtésének eredményeként jött létre, Bertók Lajos, Erdélyi Andrea, Nagy Ferenc, Oross András és Soós László közreműködésével. Az osztrák—magyar közös vagyon felosztásának problémája egyáltalán nem a Monarchia felbomlása után keletkezett, hanem tulajdonképpen egyidős a közösügyes rendszerrel. Már a kiegyezés másnapján nyilvánvalóvá vált, hogy döntést kell hozni a legkülönbözőbb vagyontárgyak államjogi természetéről, például olyasmiről, hogy bizonyos épületek a közös hadsereg vagy a magyar honvédség tulajdonába tartoznak-e. S akkor, a dualizmus kezdetén, amikor a felek egyetértésre törekedtek, hosszú távú együttműködés kereteit igyekezetek kialakítani, a vagyonjogi kérdésekben a kompromisszumra törekvő felek számára is váratlan nehézségekbe ütköztek. Hogy a Monarchia felbomlása után azok megoldása szinte lehetedenné vált, hogy a vagyonmegosztás problémája túlélte magát az első osztrák köztársaságot, azt korábbi publikációkból — mindenekelőtt Szávai Ferenc munkáiból — tudjuk. Ebben a könyvben egy (látszólag) részkérdésről, a nemzetközi levéltári jogvitákról van szó. Ress Imre az 1926-ban elfogadott badeni egyezmény precedensértékét hangsúlyozza — nyilván igaza van —, de a kötet olvasója, a bécsi levéltárak mai kutatója nemcsak, és talán nem is elsősorban a megoldás elvi jelentőségét érzi, hanem a nagyon is gyakorlatit: hiszen a badeni egyezmény a mai napig meghatározza a történeti kutatás lehetőségét. A Monarchia felbomlása után Magyarország sajátos helyzetbe került. Biztosítania kellett a bécsi levéltárakban található, magyar szellemi tulajdonnak számító levéltári anyag kiadását, a Bécsben maradó magyar vonatkozású anyaghoz való hozzáférés lehetőségét, és meg kellett védeni a budapesti Magyar Országos Levéltár organikusan keletkezett anyagának egységét. Az osztrák, a cseh, a román és délszláv levéltárosokkal folytatott kétoldalú tárgyalások során mindenekelőtt alapfogalmakat kellett tisztázni, hogy mit jelent a nemzeti levéltári vagyon, a közös szellemi tulajdon, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól az igazgatási (tehát az aktuális érvényű és fontosságú állagokat, amelyeket az utódállamoknak kiszolgáltattak) és a történeti anyagot. A forráskiadvány a levéltári megállapodások genezisét mutatja be, létrejöttük szakmaitartalmi (levéltár-tudományi) vonatkozásait és nemzetközi diplomáciatörténeti összefüggéseit, mégpedig elsősorban a Magyar Országos Levéltárban őrzött források alapján. A másfélszáz iratot tematikus csoportokba osztva, azon belül kronologikus rendben, folyamatos számozással, nem regesztával, hanem szerkesztett címmel ellátva adja közre. A bécsi magyar levéltárosok kétoldalú tárgyalások hosszú sorát folytatták osztrák és más utódállamokbeli kollégáikkal. Ezek jegyzőkönyveit az eredeti, azaz német nyelven adják közre, méltán számítva arra, hogy az iratkiadás nemzetközi figyelmet kelt majd. A kötet bevezető tanulmánya a dualizmuskori állapotokból indul ki. Hiszen az, hogy mi történjék a Bécsben őrzött magyar vonatkozású levéltári anyaggal, már a dualizmus évtizedei során politikai, hatalmi, másfelől szakmai vitakérdés volt. A közjogi vívmányokra törekvő magyar politika szerette volna elérni bizonyos levéltári anyagok kiszolgáltatását, akkor is, amikor a századvégen levéltáros szakmai körökben érvényre jutott a proveniencia elve, (tehát az, hogy az organikusan keletkezett hivatali levéltárak iratait utólagosan nem szabad területi, vagy tematikai egységekre bontani). Ennek bemutatása Ress számára nemcsak azért fontos, mert a probléma hozzátartozik a dualizmuskori közjogi harcokhoz, közjogi politizáláshoz (ami Ress történeti kutatásainak egyébként is fontos része), és lehetőséget ad arra, hogy kedvenc hősei (Kállay Béni, Thallóczy Lajos) szakmai-politikai bölcsességét érzékeltesse, hanem azért — ez a jelen kötet szempontjából nyilván fontosabb — mert ekkor alakul ki a levéltárügy rendezésének két olyan alapelve, amely majd a Monarchia felbomlása 62