Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 3. szám - PÁRTÁLLAM ÉS RENDSZERVÁLTÁS - KRAHULCSÁN ZSOLT: A magyar politikai rendőrség és a szocialista országok állambiztonsági szervei közötti kapcsolatok szabályozása (1956—1989^)

Krahulcsátt Zsolt funkciókat és szerveket kellett létrehozni. Az egyik ilyen új tisztség a „nemzetközi kapcsolatok előadója" volt, amelyet kettő fővel terveztek felállítani. Tevékenysége a nemzetközi szerződésekben és megállapodásokban meghatározott — a Belügyminisztériumra vonatkozó — feladatok elintézése volt. A javaslat fennmaradt szervezeti ábrája szerint a nemzetközi kapcsolatok előadója a BM Titkárság vezető helyettese alá lett volna beosztva. A BM Kollégium következő ülésén azonban újból megtárgyalták a BM Titkársága szervezeti módosítását, és ekkor a referens közvedenül a titkárságvezető alárendeltségébe került.

4 így Piros László belügyminiszter 1956 augusztusában Gazdik Gyula előadó vezetésével felállította a többi szocialista ország állambiztonsági szerveivel való viszony kereteit meghatározó nemzetközi kapcsolatok referatúráját. Betöltött szerepéről, tényleges működéséről nincsenek adataink, csak feladatkörének leírása maradt ránk. Ez alapján a referens a BM Titkárságán belül dolgozott, de itt már közvedenül a miniszternek volt alárendelve. Ellenőrizte azon megállapodások végrehajtását, amelyek a nemzetközi kapcsolatok keretén belül a Belügyminisztériumra hárultak, s ezekről rendszeresen jelentést készített a miniszternek. Előkészítette a magyar és a szovjet tömb országai politikai rendőrsége közötti megállapodásokat, valamint kapcsolatot tartott (levelezéssel futárok, illetve titkosírással távirat útján) velük. Ebbe az is beletartozott, hogy — miniszteri jóváhagyás után — minden birtokába került olyan adatot, amelyhez más szocialista ország állambiztonsági szerveinek érdeke fűződhetett, megküldte azoknak. Ezeken kívül kapcsolatot tartott a „népi demokratikus országok" Budapestre akkreditált követségein belül működő (fedett) állambiztonsági tisztekkel is. A Belügyminisztérium és szervei részéről történő kiutazásokat is — a miniszter előzetes jóváhagyásával — intézte, akár hivatalos kiküldetés, tapasztalatcsere akár közös operatív akciók céljából történt az ország elhagyása. Úgy tűnik, hogy beosztása, hivatali státusza olyan volt, mint a minisztérium főosztályvezetőinek, és az önálló osztályok vezetőinek, hiszen velük együttműködve tárgyalásokat kezdeményezhetett egyes fontos elvi kérdésekben, amelyeket aztán ő terjesztett fel.

5 Az 1956. évi forradalom és szabadságharc a nemzetközi kapcsolatok alakulásában nem tekinthető valódi választóvonalnak, mégis Magyarország számára a forradalom bukása, majd a diplomáciai elszigeteltség enyhülése után fokozatosan lehetőség teremtődött egy, a korábbinál szélesebb kapcsolatrendszer kiépítésre. A Kádár-csoport a politikai rendőrség nemzetközi viszonyrendszerét is bővíteni kívánta, mert a külföldi kapcsolatok szabályozása az 1956. évi forradalom leverését követően az uralmat megszerző régi-új vezető réteg számára elsősorban hatalmi és állambiztonsági kérdés volt. Ráadásul a többi szocialista ország titkosszolgálataival való kapcsolattartás ekkor különösen felértékelődött, hiszen egyes iratok tanúsága szerint a szovjetek és a románok hathatós támogatásával indult meg a politikai rendőrség újjászervezése.

6 1957 márciusában a belügyminiszter csökkentette a referens hatáskörét azzal az indoklással, hogy megnőtt a BM szerveitől, a minisztérium felső vezetésének tudta nélküli, külön4 lavaslat a BM 1. Főcsoportfőnökség alárendeltségébe tartozó egyes szervek főosztállyá szervezésére, illetve egyesek létszámának emelésére, átcsoportosítására. 1956. július 14. A BM Államvédelmi Kollégiuma 1956. július 25-i ülése., valamint Javaslat a BM Titkársága szervezeti felépítésének és feladatainak módosítására. A BM Államvédelmi Kollégiuma 1956. július 28-i ülése. KAJÁR1-GYARMATI-S. VARGA, 2006. 687-744. és 745-824. 5 ABTL 1. 6. 1. d. Gazdik Gyula jelentése BM-ben működő nemzetközi kapcsolatok referensének feladatköréről. 1957. január 12. 6 A közismert szovjet példák mellett, találunk utalást a román szervekkel való együttműködésre is. Egy 1956 novemberében történt megbeszélés értelmében a Securitate több száz magyarul tudó alkalmazottjával segítette Magyarországon az AVH újjászervezését. Irányítójuk Einhorn Vilmos, a budapesti román nagykövetség tanácsosa volt. Bővebben: LIPCSEI, 2004. 45., valamint BOTTONI-NOVÁK, 2006. 4