Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - VITA - BOLGÁR DÁNIEL: Levéltári kánon és egy tapasztalatlan történetíró. Hozzászólás a Gyáni Gábor: Levéltári kánon és történetírói tapasztalat című tanulmánya nyomán kibontakozó vitához

Levéltári kánon és egy tapasztalatlan történetíró ez — egyelőre — nem vállalkozik maguknak az iratoknak az elektronikus közlésére, „csupán" az iratanyag virtuális, tartalmi alapú újraosztályozását, pontosabban újraosztályozások sorozatát nyújtja. Másképpen szólva az adatbázist építő levéltárosok tárgyszavakat rendelnek a provenienciájuk szerint elhelyezett iratokhoz, így sokszorozva meg az asszociációs lehetőségeket. A vállalkozásnak kétségkívül nagy a hozadéka, ám az sem vitatható, hogy a roppant munkával létrehozott Társadalomtörténeti Adattár még a társadalomtörténeten belül is csak partikuláris igények kielégítésére alkalmas: a személyközpontú vizsgálatoknak kínál nagyszerű távlatokat, míg elzárja az utat pl. az olyan kutatások előtt, amelyek a szövegeket nem a külső valóságra referálóként olvassák, hanem diszkurzív szinten elemzik. Ez a korlátozottság persze a koncepciónak nem hibája, hanem természetes velejárója, mégis kédem, hogy a Társadalomtörténeti Adattár mintaszerű lenne, ha a hozadékot a befektetett munkával vetjük össze. Tudjuk, hogy az archívum tradicionális rendjének kialakításához és megőrzéséhez milyen hatalmas apparátusra van szükség. Az viszont, hogy egy irat a Társadalomtörténeti Adattárban elnyerje helyét, a szokásosnál is sokkal mélyebb feldolgozást vagyis több levéltárosi munkát igényel. A Társadalomtörténeti Adattár által kínált modellben tehát egységnyi mennyiségű irat kezeléséhez a jelenleginél nagyobb apparátust kell fenntartani azért, hogy a levéltár megfelelhessen bizonyos partikuláris kutatói igényeknek. En azonban úgy gondolom, hog}

7 ha a tetemes költségek nem is spórolhatóak meg, ekkora befektetésből nagyobb hozam is remélhető. Igenis elgondolható egy olyan digitális levéltár, amely nyitott marad mindennemű kutatói igény kielégítésére annak révén, hogy a benne őrzött szövegek közt olyan asszociációk is megteremthetőek, amelyekre a digitalizálók nem is gondoltak előzetesen, azaz a történész minden egyes kereséskor kedve szerint újrarendezheti a levéltárat. Mindez az én felfogásom szerint is úgy valósulhat meg, ahogy Gyáni Gábor gondolja: az iratok „minden egyes sorát és betűjét" elektronikus dokumentummá kell alakítani, majd szövegüket kereshetővé tenni.

2

0 Csakhogy ezt — mondja Gyáni — lehetetlen megvalósítani a levéltárak összes iratára vonatkozólag.

2

1 Meg kell mondjam, engem azért bizakodással tölt el pl. a Google Books szolgáltatás

2

2 megdöbbentő ütemű gyarapodása, vag}

7 a szkennelés és a karakter-felismertetés idő- és költségigényének gyors csökkenése.

2

3 Nem szeretném azonban azzal hergelni hazai levéltárvezetőinket, hogy intézményeik tőkeerejét a Google-éhoz hasonlítom, amint az is nyilvánvaló, hogy a könyvtári dokumentumok és a levéltári iratok diverzitása között sok nagyságrendnyi különbség van. Két dolog azonban biztosan kijelenthető: (1) ha minden iratot nem is lehet digitalizálni, azért rövid idő alatt igen sokat lehet, és (2) előbb vag}

7 utóbb a végére lehet jutni a vállalkozásnak, hiszen gyanítható, hogy maholnap megáll a digitalizálandó, tehát papíralapú iratok további termelődése, azaz a feladat ugyan roppant, de véges. Idehaza ezeknek a feltételeknek idővel a Magyar Országos Levéltár által gondozott, 20. századi anyagokat közrebocsátó Digitarchiv szolgáltatás

2

4 tehet eleget, amely elvben már most OCR-ezett, azaz „karakter-felismertetett" iratokat is kínál, de nekem egyelőre nem sikerült 2

0 Ez utóbbi mindazonáltal — amint NAGY, 2009. 26. is jelzi — egyelőre csak a gépiratos anyag esetében megoldott megnyugtatóan. 2

1 Gyáni értelmetlennek is mondja ezt a vállalkozást, de nem látom be, mitől lenne az, hiszen vitapartnerem éppúgy megnevezte eg}' ilyen vállalkozás értelmét, mint én. A hasznosulás persze valóban kérdéses, de egyrészt ki lehet próbáim, hogy a már elérhető digitalizált állományokat képesek vagyunk-e felhasználni (megítélésem szerint ezen már túl is vagyunk), másrészt az is kérdéses, hog}' egyáltalán maga a történettudomány, sőt a tudomány hasznose vagy csupán értelmes. 2

2 http://books.google.hu/ (a letöltés ideje; 2009 júniusa) 2

3 Ld. erről néhány évvel ezelőtt RÉV, 2004. 337-338. 2

4 http://www.digitarchiv.hu/ (a letöltés ideje: 2009 júniusa) 57