Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok

Fehér Csaba—Horváth J. András egy részében (44 esetben) követi. E mellett még a születési idő (18 esetben), a felvétel ideje (15 esetben), név alapján (11 esetben), avagy törzsszám alapján (4 esetben) történő irattározás is előfordul. Am speciális esetekre is nem egy esetben van példa, úgymint: évhó—nap/év-osztály-név/év-törzsszám-név. A hatályos jogszabályok értelmében az 50 éven túli beteg-nyilvántartási iratoknak közlevéltárban lenne a helyük. Ennek ellenére — bár csupán a részleges adatok alapján is! — nem kevés, mintegy 2412 iratfolyóméternyi 1957 előtt keletkezett anyag található az iratkeletkeztető szerveknél, avagy azok utódszerveinél. Az évköradatok — úgy véljük — magukért beszélnek. Budapest 1888-tól Bács-Kiskun megye nem Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1950-tól Győr-Moson-Sopron megye 1925-tól Hajdú-Bihar megye 1922-tól }ász-Nagykun-Szolnok megye 1942-tól Nógrád megye 1944-tól Pest megye 1920-as évektől Somogy megye p Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1896-tól Tolna Megye nem Vas megye 1935-től Veszprém megye 1950-tól Zala megye 1912-től Mivel a képalkotó—diagnosztikai eljárások folyamán keletkezett iratok (döntően a röntgenfelvételekről beszélünk) — csakúgy mint a levéltárban vagy bárhol egyebütt őrzött fényképanyag — speciális őrzési feltételeket igényel, ezek meglétére is kíváncsiak voltunk. A felmérés arról tájékoztatott, hogy az irattárak durván fele esetében őrzik ezt a típusú anyagot is a normál iratokkal együtt, illetve külön irattárban, a röntgen osztályokon, számítógépen vagy adattároló lemezen. Tekintettel az egészségügyi adatok törvény által is fokozott módon védett szenzitív voltára, a jogszabály által előírt adatvédelmi szabályzat megléte sem hiányozhatott a kérdőív pontjai közül. Az intézmények 71/22 arányban rendelkeznek is adatvédelmi szabályzattal, ám a kórlapok kezelésére vonatkozó külön eljárási szabályok nem ismertek. Ennél lehangolóbb a kép azonban voltaképpeni tárgyunkat, az egyedi irattári tervekkel való ellátottságot illetően. Felmérésünk adatai szerint a betegellátási intézmények mintegy kétötöde egyáltalán nem is rendelkezik irattári tervvel, de ahol van, jobbára ott sem részletezik az egészségügyi dokumentáció tagolódását, megőrzési idejét. Főként a vidéki kórházak esetében lehangoló a kép, Budapesten kedvezőbb a helyzet. A későbbi archiválási, adatfeldolgozási lehetőségek számbavétele szempontjából bír jelentőséggel annak ismerete, hogy milyen terjedelműek is a kórlapok, mekkora munkát jelentene a dossziékon belüli iratfajták szerinti részselejtezés, a visszamaradó anyag esetleges digitalizálása, akár részleges adatbázis építése. 42