Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok

Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok rejlik, ami jelen pillanatban éppenséggel a legnagyobb gondot is okozza számunkra: azaz tömeges és sok kórház tekintetében még mindig hiánytalan voltában. Az egyedi dokumentáció — az egyes személy klinikai esetének szemléleti szintjén maradva — ugyan sok esetben adatszegénynek, részleges jelentőségűnek, töredékesnek tűnhet. Csakhogy az ezek alapján rögzített klinikai és egyéb személyi adatok idősoros csoportokba rendezetten, adatbázisba szervezve viszont ma még nem is ismert szociokulturális mintázatokat tehernek felismerhetővé, mind az egészségtörténész, mind a későbbi életmódkutatás, a sokrétű történeti antropológiai szempontokat érvényesíteni szándékozó jövőbeni kutatók számára. Intézményközi szakmai konzultációk Az Önkormányzatok Levéltári Tanácsa még 2004. év folyamán majd újólag 2007-ben vetette fel ismét a kórházi kórlapok archiválásának, illetve levéltári átvételének kérdését. 2008-ban azután Fehér Csaba, a BFL főosztályvezető-helyettese irányításával munkacsoport alakult, melynek tagjai a korábbi dokumentáció felhasználásával a kérdéskör intézményközi megtárgyalását kezdeményezték. Összesen három üyen jellegű konzultációra került sor, részint Budapest Főváros Levéltárában, részint a tárgyban érintett Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben (továbbiakban: EKI). Ezeken a megbeszéléseken Á. Varga László, Fehér Csaba, Horváth J. András (Budapest Főváros Levéltára), Lengvári István (Pécsi klinika), Csapó Mária (Magyar Országos Levéltár), Marczis László (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat), Tasnádi Zoltán (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet), Faragó Tamás (Központi Statisztikai Hivatal), Horváth László (Egészségügyi Minisztérium), illetve az EKI képviselői, élükön Kárpáti Zsuzsa főigazgatóval, vettek részt. A megbeszélések a következő kérdések köré szerveződtek. Felmerült az országos dokumentáció teljes körű avagy meghatározott szakágazati, klinikai szempontok figyelembe vételével történő eredetben avagy digitális formátumban való megőrzésének lehetősége; az ezekhez rendelhető adatbázis készítésének szükségessége; az iratanyag centralizáltan, egyfajta országos egészségügyi dokumentációs központban avagy decentralizáltan, megyei—regionális központokban történő megőrzése alternatívájának kérdése; az önkormányzati levéltárak iratátvételi lehetőségeinek korlátai; s érintettük a pénzügyi feltételek kérdéskörét is. A tárgyalások során kitűnt, hogy kormányzati részről elhatározott szándék az elmúlt időszakban megszüntetett központi egészségügyi intézmények által keletkeztetett iratanyagnak az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben (EKI) való megőrzése. Ezen célból pénzügyi források is rendelkezésre állnak, s meg is kezdték az intézmény központjában létesítendő dokumentációs bázis kiépítésére vonatkozó tervek készítését (véglegesen kb. 26 kilométernyi anyagnak a legkorszerűbb őrzési feltételek szerinti elhelyezése lesz lehetséges). Fölmerült annak elvi lehetősége is, hogy a szervezet a későbbiekben egy nagy egészségügyi dokumentációs központtá alakulva a kórlapok összességének átvételére is alkalmassá váljék, erre azonban kormányzati szándék jelenleg nem tapasztalható. A törvény által „a tudományos jelentőségű" iratok átvételére kötelezett Semmelweis Orvostörténeti Levéltár, mint ismert, nem rendelkezik sem megfelelő hellyel, sem kellő tárgyi és személyi feltételekkel, jóllehet az intézmény főigazgatója nem zárkózik el — megfelelő pénzügyi források biztosítása esetén — a feladatkör jövőbeni betöltésétől. Az Egészségügyi Minisztérium képviselője elismerte a feladat égető voltát, s főként az adatvédelmi kérdések fontosságát, valamint a megőrzendő iratok körének kérdését vetette föl, s úgy vélte: a különféle betegellátó intézményekben tárolt dokumentáció bármifajta más 37