Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok

FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS EGY IRATTÍPUS KRÓNIKUS ÁLLAPOTBAN: A KÓRLAPOK Állapotrajz A múlt év végén, ez év elején az Önkormányzatok Levéltári Tanácsa kezdeményezésére országos felmérés készült a kórlapokról annak érdekében, hogy hozzávetőleges képet kapjunk arról, mely betegellátási intézményekben, milyen terjedelmű és évkörű ilyen irattípus található. Ügy véljük fontos lenne olyan jogszabály megalkotása, amely országosan egységes jelleggel biztosítja a különféle kórházakban, rendelőintézetekben található betegnyilvántartási dokumentáció, illetve az abban található adatok hosszú távú, intézményes megőrzését. A feladat igen összetett, s több szakterület képviselőinek — szakorvosok, egészségügyi finanszírozási szakemberek, levéltárosok, dokumentátorok — ismereteit, tapasztalatait igényli. A legnagyobb nehézséget a problémahalmaz torlódott, akut volta okozza. Amint az közismert, a kórházak, rendelőintézetek — ritka kivételektől eltekintve — nincsenek abban a helyzetben, hogy a működésük eredményeként felhalmozódott dokumentumhalmazt az elemi, folyó gyógyítási dokumentációs igényeken túlmenően kezeljék, hasznosítsák. Az intézmények irattáraiban az évtizedek során felgyülemlett terjedelmes anyag hosszú távú, egészségtörténeti szempontoknak is eleget tevő megőrzése, majd levéltári átadása nem megoldott. Ismert tény, hogy a magyar társadalom Európában az egyik legkevésbé egészséges: férfiak alacsony átalagéletkora, a népesség magas morbiditása, alacsony népszaporulat, öngyilkosság, alkoholizmus, dohányzás, széleskörű pszichotróp betegségformációk, lelazult hagyományos társadalmi megtartó-rendszerek, válás, nemházasodás, akut kényszerkapcsolatok, magány és társas magány, stb. jellemzik. Minderre tekintettel nyilvánvaló, hog}' az egyén fizikális—mentális állapotára vonatkozó tömeges dokumentáció sorsa sem lehet mellékes. Csupán első megközelítésben is, pusztán a legnyilvánvalóbb népegészségi vetület tekintetében meghatározó klinikai ágazatokra utalva: belgyógyászati, pszichiátriai, baleseti-sebészeti, epidemiológiai—virológiái; esedeg nőgyógyászati és szülészeti, ill. a bőr- és nemibeteggondozási területek vonatkozásában is nyilvánvaló a személyi alapú egészségügyi dokumentációs hagyaték jelentősége. Úgy véljük az utóbbi időszakban megszüntetett gyógyító intézmények betegdokumentációjának elhelyezése körüli viták alkalmat szolgáltatnak a probléma átfogó jellegű felvetésére, lehetséges megoldási módozatok szóba hozására. Jogszabályi feltételek A beteg-nyilvántartási dokumentáció, közkeletű megnevezéssel a „kórlapok" kezelésére, megőrzésére vonatkozó jogszabályi háttér, a megőrzés „elvi" feltételrendszere — bátran mondhatjuk — szomorú példája a szakmai és jogalkotói felelődenségnek. Az egymásnak ellentmondó rendelkezések folytán jelenleg ugyanis lényegében egyfajta jogszabályi provizórium áll fenn. Sem egyértelmű jogszabályi hivatkozási lehetőség nincs a dokumentáció sorsa fölötti végleges döntésre, s az egyes irattípusok érdemi értékelését sem teszik lehetővé a Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. sz. 33-32.