Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok

Fehér Csaba—Horváth J. András lényegében alkalmazhatatlan irattári tervek. (Az egészségügyi intézményrendszerre vonatkozóan is érvényes az az általános közirati helyzet, hog)- miközben az intézményműködtetési irattípusokat részletekbe menően taglalják a különféle irattári tervek, az érdemi, ügyviteli tevékenység dokumentálása elsikkad. Esetünkben a betegdokumentáció tételei pl., mivel egyrészt a zárójelentéseket külön tételként jelölik meg, másrészt irattározási rendszerük is többféle, csaknem intézményenként variálódik, gyakorlatilag alkalmazhatatianok.) A tárgyban az első érdemi jogszabály 1951-ben, ül. 1952-ben született.

1 Ez a kórlapokat, kórtörténeteket — egyéb betegnyilvántartással összefüggő iratok mellett — nem selejtezhetőnek nyilvánította, s az illetékes közlevéltár számára — nyilvánvalóan értelmedenül/értelmezhetetienül — „egy éven belüli" átvételi kötelezettséget írt elő számukra (rendelet 6. § 2. bek.). Ezt követte azután az iratkezelés ügyét ugyan kellő komolysággal kezelő, ám a „történeti értékű" iratok tekintetében messzemenően igazgatási és ügyviteli szempontokat előtérbe helyező, s a betegdokumentáció kérdését sommásan a jövő feladatai körébe utaló miniszteri utasítás.

2 Ez az 1972 után keletkezett fekvőbeteg-ellátási anyag esetében 50 év utáni levéltárba adási kötelezettséget ír elő, míg a járóbeteg-ellátási iratokat egységesen 25 év után minősíti selejtezhetőnek. Az adattartalom tekintetében sommás szemléletet 1997-ben azután már egy másfajta, „differenciáltabb" dokumentációs megközelítés válja fel.

3 Míg az 1971. évi rendelkezés a tényleges őrzési gyakorlatnak megfelelően egyetlen tételként, egységes irattípusként fogva fel a betegdokumentációt, egységesen utalta azt 50 év után levéltárba, az 1997. évi törvény viszont már — figyelmen kívül hagyva az iratkeletkeztetés gyakorlatát — az egyes ügytípusok tekintetében eltérő őrzési időket állapít meg.

4 A jogszabály legkirívóbb rendelkezése azonban — amint az szakmai körökben ismert — az űgymond „tudományos jelentőségű" egészségügyi dokumentációnak az őrzési idő lejártával a Semmelweis Orvostörténeti Levéltár részére történő átadási kötelezettsége (3. bek.). A „tudományos jelentőség" kritériumát 1 131-10/1952. BM utasítás a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről kiadott 185/1951. (X. 23.) MT sz. rendelet végrehajtása tárgyában. 2 30/1971. EüM utasítás a minisztérium felügyelete alá tartozó szervek iratkezelési szabályzatának elkészítéséről. 3 1997. évi XLVII. tv. az egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről (30. §). 4 30. § (1) Az egészségügyi dokumentációt — a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról készített leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével [ez a gyógyszertári vények megőrzéséről szól. — a Szerk.] — az adatfelvételtől számított legalább 30 évig, a zárójelentést legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében — amennyiben indokolt — az adatok továbbra is nyilvántarthatok. Ha a további nyilvántartás nem indokolt — a (3) bekezdés kivételével — a nyilvántartást meg kell semmisíteni. (2) Képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételt, valamint a felvétel esetén az arról készített leletet kell — a felvétel készítésétől számított — legalább 30 évig megőrizni. (3) Amennyiben az egészségügyi dokumentációnak tudományos jelentősége van, a kötelező nyilvántartási időt követően át kell adni a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár részére. (4) Az egészségügyi ellátóhálózat jogutód nélkül megszűnő intézménye esetén — a (4) bekezdés kivételével — a) a tudományos jelentőségű egészségügyi dokumentációt a (2) bekezdés szerinti levéltárnak, b) az egyéb egészségügyi dokumentációt az egészségügyi államigazgatási szervnek kell átadni. (5) Amennyiben az egészségügyi ellátóhálózat intézménye jogutód nélkül szűnik meg, de az általa korábban ellátott feladatokat más szerv látja el, az egészségügyi dokumentációt e szerv részére kell átadni. (6) A meg nem semmisített, illetve a (2) bekezdés szerinti levéltárnak átadott egészségügyi dokumentációra e törvény előírásai értelemszerűen vonatkoznak. (8) Az adatmegőrzés érdekében folyamatosan biztosítani kell, hogy az adathordozó az adott technikai feltételek mellett olvasható maradjon, vagy olvasható állapotba kerüljön. 34