Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - BALÁZS GÁBOR: A Nemzeti bizottságok és az igazolóbizottságok szerepe a közigazgatás politikai szempontú megtisztításában Pest megyében

mely „fasiszta" politikai pátban való részvételét, érdekképviseleti szervben kifejtett tevékenységét, de kitüntetésekről, tudományos érdeklődésről is kértek adatokat. A több mint ötven kérdés az igazolandó teljes életét bemutatta, és ha a válaszok mindig a valóságnak megfelelőn lettek volna megadva, akkor a döntést sem lett volna nehéz meghozni. A válaszok helyességét, bár azok ellenőrzésére törekedett a bizottság, nehéz volt bizonyítani, mivel az igazolandókkal szembeni bejelentések száma alacsony volt.

2

5 A rendeletek azonban számos rést hagytak; nem világították meg pontosan azoknak a cselekedeteknek a körét, amit az igazolásoknál figyelembe kellett venni. Nem foglaltak benne helyet a szakszervezeti küldöttek, az alakítás nem volt időhöz kötve. Az igazoló bizottság esetében a tagságból kizáró okok körét túl liberálisan határozták meg. Az első rendelet nem ismerte például büntetésként a vezető állásra való alkalmatlanságot, a nyugdíjazást, vagy az állásvesztést, a nem igazoltak számára is biztosított fellebbezési jogot, s a nem igazolt mindaddig, amíg az illetékes szakminiszter végső fokon nem döntött, helyén maradt.

2

6 Igazolások értékelése Az 1945-ben meginduló választási küzdelem idején vita tört ki az igazoló bizottságok működésével kapcsolatban is. Rákosi Mátyás 1945. május 20-i beszédében az igazolások körüli hanyagságról beszélt.

2

7 Végül elrendelték, hogy a bizottságok szüntessék be munkájukat az év végéig. Ekkor a megszűnt bizottságok le nem zárt ügyeit a permanens bizottságok vették át, amelyek a nyugatról hazatértek igazolását is végezték.

2

8 Végeredményben az igazolási eljárások, amelyek a Tiszántúlon sikeresen indultak, Pest megyében nem jártak eredménnyel, mert 1945 folyamán a régi tisztviselőknek csak 2-3%-át távolították el.

2

9 Másutt pedig azt olvashatjuk, hogy miután pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a korabeli becslésekre kell hagyatkoznunk, amelyek szerint 2-5% volt a nem igazoltak száma.

3

0 A hivatalnokok közül viszonylag kevéssel szemben hoztak olyan ítéletet ekkor, amelyik alapvetően megpecsételte volna a karrierjüket. A „B"- listázás A háború után jelentősebb igazgatási apparátus ált munkában, mint amennyire szükség lett volna. Az elcsatolt területek alkalmazottainak munkaviszonya ugyanis nem szűnt meg, a menekültek, ha nem is végeztek tényleges munkát, fizetésüket megkapták, és az állományba tartoztak. Egy részük munka nélkül volt, másokat pedig felszívott a központi igazgatás.

3

1 2

5 ZlNNER, 1985. 130. 2

6 Csizmadia Andor, 1968. 112. 2

7 RÁKOSI MÁTYÁS: Válogatott beszédek és cikkek. Budapest, 1955. 60. Közli: ZINNER, 1985. 130. 2

8 ZINNER, 1985. 130-131. Budapestsn 1946. február 19-én még 33 „nyugatos" bizottság működött, A többi igazoló bizottság, nem csupán a kifejezetten a főváros szolgálatában állók, munkájukat befejezték. Ekkor kerültek ugyanis igazolás alá a hadifogságból és a nyugatról hazatérő alkalmazottak. 2

9 BALOGH-IZSÁK-GERGELY-FÖGLEIN, 1986. 127. 3

0 BEÉR JÁNOS: A helyi tanácsok kialakulása. 99. ERDEI FERENC: Településpolitika, közigazgatás. 354-355. Közli: BERÉNYI SÁNDOR, 1987. 110. 3

1 KOVÁCS M. MÁRIA, 1982. 47. 84