Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - BALÁZS GÁBOR: A Nemzeti bizottságok és az igazolóbizottságok szerepe a közigazgatás politikai szempontú megtisztításában Pest megyében

A bécsi döntésekkel megnövekedett az országban az apparátus, három- négy év alatt a kétszeresére duzzadt, s az állami beavatkozás növekedésével szerepe is erősödött. 1

5 A háború után ennek a Horthy rendszer egyik alapvető társadalmi bázisát képező rétegnek a befolyása nem érvényesülhetett sokáig. A közigazgatási pozíciókhoz való ragaszkodás ezért az utolsó munkalehetőséget jelentette számukra.

1

6 A Függetlenségi Front egyik meghatározó erejét a kommunisták adták, akik már 1944. szeptemberében kiáltványban foglalkoztak a közigazgatás kérdésével. Ebben a megyei rendszer felszámolásával „demokratikus" államot akartak megvalósítani. Ez lényegében a közigazgatás átszervezését jelentette volna. A moszkvai emigráció is támogatta az elképzelést, amely a megyei, városi törvényhatósági intézmények feloszlatását, és a vezető tisztségviselők eltávolítását szorgalmazta.

1

7 Igazoló bizottságot minden járásbírósági székhelyen létesítettek, de a vármegyei főispánoknak joga volt a járásbírósági székhelyen több igazoló bizottságot is szervezni, működtetni. Minden igazoló bizottság hét tagból állt, amelyből ötöt a koalíciós pártok küldtek.

1

8 Az igazolás egy sajátos, bíráskodási garanciákkal övezett eljárás volt, amelynek kereteit a jogszabályok igen pontosan meghatározták. Perrendszerűen kellett ugyanis bizonyítani a felmerült tényeket, bejelentéseket. A nyugdíjazást és az állásvesztést kimondó határozat ellen a népbírósághoz lehetett fellebbezni. A behívott tagoknak nem volt szava• 19 zati joga. A Pest megyei bizottság megalakítása a vármegye sajátos helyzetéből adódóan eltért az országban megszokottól. A tiszti főügyész 1945. március 11-én levelet intézett az alispánhoz a közalkalmazottak beérkezett igazoló nyilatkozataival kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a Budapesten intézendő igazolási ügy sok van, annak indítványozását is kérte, hogy a főispán Budapesten (tehát a Vármegyeházán) szíveskedjék bizottságot felállítani. A félreértések kizárása érdekében ajánlatosnak látta a főispán figyelmét felhívnia a 15/1945. M. E. sz. rendelet 6. §-ának első bekezdésére. Ez ugyanis azt írta elő, hogy az igazoló bizottságok felállítása a területileg illetékes főispán feladata. Mindennek ebben az esetben azért van különös jelentősége, mert a központi alkalmazottak működési területe Pest megye területével azonos, de maga a megyeház a székesfőváros területén fekszik. A tiszti főügyész leszögezte, hogy a jogszabály a területi illetékesség kérdésénél az igazolásra ítélt közalkalmazott működési területére gondolt, nem pedig az attól esetleg eltérő lakóhelyére, vagy székhelyére. Ebből nyilvánvalónak tűnik, hogy a Pest vármegye törvényhatóságának központi épületében, de a vármegye területére vonatkozóan szolgálatot teljesítő közalkalmazottak igazoló bizottságainak a felállítására területileg a vármegye főispánja illetékes. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszti főügyésze 1945. március 12-én levelet írt az alispánnak, amelyben felhívta a figyelmét arra, hogy a hozzá beérkezett igazolónyilatko1

4 KOVÁCS M. MÁRIA: Közalkalmazottak, 1938-1949. Valóság. 1982. 9. sz. (Továbbiakban: KOVÁCS M. MÁRIA, 1982.) 45. 1

5 KOVÁCS M. MÁRIA, 1982. 42. 1

6 ZINNER TIBOR: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepítések és igazoló eljárások 1945-1949. Történelmi Szemle. 1985. 1. Budapest, 1985. (Továbbiakban: ZINNER, 1985.) 129. 1

7 FARKAS, 1992. 23. 1

8 FARKAS, 1992. 129. 1

9 BERÉNYI SÁNDOR: A magyar népi demokratikus állam közigazgatása. Budapest, 1987. Továbbiakban: BERÉNYI, 1987. 110. 82