Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - BESZÁMOLÓK - Beszámoló az Őszi Levéltári Iskola (Autumn Archival School) programjáról. Trieszt, ITCP-Grignano, 2007. október 15-25. (KOVÁCS ELEONÓRA— OLÁH TAMÁS)

a szaporodó új levéltári feladatokra, valamint a levéltáros esetében felmerülő etikai kérdésekre vonatkozó előadások hangzottak el, s a hivatás változását jellemző összeg­zést hallhattunk. • Jogszabályi változások az új technológia viszonylatában. E téma ismertetése kapcsán megismerhettük az európai és az egyes nemzetek törvényhozásának levéltári kérdések­re vonatkozó jellemzőit, különösen a jogszabályoknak az elektronikus közigazgatás és iratkezelés kérdésére adott válaszait (Olaszország, Szlovénia, és általában véve Dél-E­urópa törvényhozása). Tanulmányozhattuk a különböző megoldási módokat/kísérlete­ket egy olyan problémára, amelyre jelenleg nincs ideális válasz. Különösen nagy kihí­vás ez ott, ahol éppen most van alakulóban új szabályozás. Érdekes összehasonlítás te­hető, ha megfigyeljük, hogy ugyanazon jogok különböző módon érvényesülhetnek. A levéltári törvények hatékonysága növelésének egyik lehetősége, ha a törvények szüle­tésekor a levéltáros szakma határozott véleménnyel vesz részt a törvényalkotásban. • A levéltári munkát érintő nemzetközi szabványok. A különböző levéltári szintek, irat­képzők és intézmények leírását tartalmazó szabványok: ÍSAD-G, ISAAR-CPF, ISIAH ismerete elősegítheti egy közös levéltári nyelv alkalmazását. Ezek alkalmazására vo­natkozó, példákkal szemléltető előadást hallhattunk, dr. Carlo Vivoíitóí. • Elektronikus adatkezelés. Napjaink egyik — hazánkban is megoldásra váró —jelentős feladata. Magyar levéltárosok számára a négy téma közül talán ez a kérdéskör jelent a legnagyobb újdonságot, s megoldandó feladatokat is egyben a hétköznapokban, hiszen az elektronikus iratok meglétével, s az archiválás informatikai nehézségeivel való ta­lálkozás már kikerülhetetlen. A hallott vélemények kiemelték, hogy a levéltáros nem lehet passzív szemlélője az iratképzésnek, hiszen az iratképzők számára adott útmuta­tás egyes technikai szabályozókkal (szabványok) együtt növelheti a megfelelően ke­zelhető és használható irategyüttesek létrejöttének esélyét. Ez különösen fontos, mivel a közigazgatásban a kormányzatok támogatják az elektronikus adatkezelést, ügyinté­zést. A továbbképzésen elhangzott előadások jelentős része olyan információkat tartalmazott, amelyek jól felhasználhatóak, de legalábbis gondolatébresztők, hasznosak voltak szá­munkra, sok esetben gyakorlati példákkal, konkrét ötletekkel szolgáltak. Utóbbihoz tar­tozó pozitív példaként emelhető ki a levéltárak számára készített weboldalak iránt tá­masztott követelmények példákkal illusztrált áttekintése. Több előadás foglalkozott e tárgykörrel. Ugyancsak többen foglalkoztak előadásukban a levéltárakban megjelenő új adathordozók sorsával, illetve a nem papíralapú dokumentumok megőrzésére létrejött le­véltári intézményekkel, a multimédia levéltárakkal. A levéltári törvényekről szóló elő­adások, a hazánk levéltárakra vonatkozó törvényeivel való összehasonlításban szintén ta­nulságosak voltak. Az előadók kitértek a törvényi szabályozással szemben jelentkező új kihívásokra (médialevéltárak, elektronikus iratok kapcsán). 59

Next

/
Thumbnails
Contents