Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - MÉRLEG - DOMINKOVITS PETER: Egy gazdag városvezető, Lackner Kristóf polgármester javai (Végrendeletek, hagyatéki- és vagyonleltárak, osztályok 1591-1632) (SZIRÁCSIK ÉVA)

MERLEG EGY GAZDAG VÁROSVEZETŐ, LACKNER KRISTÓF POLGÁRMESTER JAVAI DOMINKOVITS PÉTER: Egy gazdag városvezető, Lackner Kristóf polgármester javai (Végrendeletek, hagyatéki- és vagyonleltárak, osztályok 1591-1632) Besitztümer eines reichen Stadtleiters, des Bürgermeisters Christoph Lackner (Testamente, Verlassenschafts- und Nachlassinventare, Vermögensteilungen 1591—1632) Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. Sopron, 2007. 117. Minden embert összeköt az a tény, hogy földi életét az anyagi világban éli le. Körülvesz bennünket a természeti, a mesterséges környezet, házakban élünk, különféle eszközöket használunk, ruhákba öltözünk, különbség ezek jellegében és minőségében található. Az általunk birtokolt tárgyi világ és annak felhasználása nem csupán arról közöl információt, hogy milyen vagyoni helyzettel rendelkezünk, a társadalomban milyen helyet foglalunk el, milyen tárgyi kultúrával rendelkezünk, hanem a bennünk lévő értékrendről, a minket befogadó világgal, társadalommal való kapcsolatunkról is árulkodik. A régi korok emberének megismeréséhez tehát az általuk birtokolt vagyontárgyak és a róluk való rendelkezés megismerésén keresztül is vezethet út. Az egyes forrástipusok közül ilyen szempontból a halálra készülő örökhagyók végrendeleteinek és a haláluk után felvett hagyatéki leltáraknak tulajdoníthatunk kiemelkedő jelentőséget. Rácz István a vagyonleltárakat a végrendeletek mellett a legobjektívebb forrástípusnak tartotta, ugyanakkor az inventáriumokkal szemben az „információnyújtásban szegényebb végrendeletek"-ről írt.

1 Az osztálylevelek gyakorlatilag vagyonleltárak, amelyet az elhunyt végtisztessége után az örökösök készíttettek el, hogy felmérjék a hagyatékot, és végrendelet híján vagy vita esetén szét tudják osztani azt. Ezekre a forrástípusokra a történettudomány már igen hamar felfigyelt, hiszen a 19. század végétől elindult a végrendeletek és velük együtt a hagyatéki leltárak közlése, kutatása, ami többek közt Radvánszky Béla, Sörös Pongrác, Komáromy Andor nevéhez fűződik.

2Napjainkban is tovább folytatódik ez a munka, amit jól példáz a Dominkovits Péter által közölt forráscsoport. A végrendeletek, hagyatéki leltárak és osztálylevelek keletkezési idejét vizsgálva az egyes településtípusok között igen nagy időbeli eltéréseket tapasztalhatunk. A Néprajzi Múzeum által gyűjtött, falvakra vonatkozó végrendeletek és leltárak néhány kivételtől eltekintve az 1730-as évektől keletkeztek. A mezővárosokban is viszonylag későn indult el a végrendeletek és leltárak írásba foglalása. A legkorábbi gyöngyösi végrendelet például 1642-ből származik, Kecskeméten pedig 1655-ből. Makó parasztsága azonban jóval később, 1766-tól kezdte el készíttetni végrendeleteit. Nyíregyháza újratelepítését követően az első ilyen jellegű források 1757-ben keletkeztek.

3 A történeti Magyarország szabad 1 RÁCZ ISTVÁN: Debreceni vagyonleltárak 1717-1848. Debrecen, 1984. 6-7. : A végrendeletek és részben a hagyatéki leltárak hazai kutatásának és feldolgozásának történetéről átfogó képet nyújt a győri végrendeletek közlése kapcsán Horváth József. Vö. HORVÁTH JÓZSEF: Győri végrendeletek a 17. századból I. 1600-1630. Győr, 1995. 15-17. 3 NÉMETH GÁBOR: Gyöngyösi testamentumok és fassiólevelek 1642-1710. Eger, 1991. 31. MOLNÁR ATTILANÉ: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655-1769-ig a végrendeletek alapján. In: Bács-Kiskun megye múltjából X. Gazdaság és társadalom. Szerk. IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: Kecskemét, 1989. 6. TÁRKÁNY Szűcs ERNŐ: Makói parasztok végrendeletei. Etnographia, 1974. 493. ZÍMET ZOLTÁN: Testamentu107