Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - ISMERTETÉSEK, BESZÁMOLÓK - DÓKA KLÁRA: AZ új rendszerű szakképzésről

gyorsan lépett hatályba, tehát ettől kezdve csak az új rendszer szerint lehet tanfolyamot tartani. A Magyar Közlöny 111. számában megjelent rendelet szakmánkra vonatkozó része az alapadatokon kívül a modulok és a vizsgafeladatok részeinek felsorolásából áll. A segédlevéltáros anyag összesen öt modul, ebből az első általános, elméleti (pl. jogszabályok, állományvédelem), a második az iratanyag feldolgozására, a harmadik a speciális kezelői, a negyedik az irattárosi feladatokra vonatkozik, az ötödikbe tartozik mindaz, amit ezen túlmenően a segédlevéltárosoknak tudni kell. Ahogy a Közlönyben olvasható, egy-egy modul feladatprofilból és tulajdonságprof]Iból áll. A feladatprofil a modulhoz tartozó tevékenységek felsorolása, a tulajdonságprofilban szerepelnek az oda tartozó szakmai ismeretek, valamint a különböző szintű szakmai készségek, mint a számítógép használat, esetleg nyelvismeret stb. Az ismeretek esetében az ábécé betűivel vannak megjelölve azok alkalmazásának típusai. Az „A" típus önálló szerepkörben végrehajtott, gyors és hibátlan a legutolsó, az „E" típus a vezető támogatása melletti, hibajavítás lehetőségével bíró ismeretalkalmazás. A készségeket 1-5-ig terjedően különböző szintekbe sorolja be. Végül a modulokat a tevékenységhez szükséges tulajdonságok (személyes-, társas- és módszer kompetenciák) zárják le, amelyeknek a képzés szempontjából nincs jelentőségük. A rendelkezés záró része a vizsgakövetelményekre vonatkozik. A szakmai vizsga, amelyet a középfokú illetve az emelt szintű képzés végén kell letenni, modulonként vizsgarészekből, ezen belül írásbeli, szóbeli, gyakorlati, interaktív feladatokból áll. A tanfolyamok alkalmával a rendelkezésből a szakmai ismeretek épülnek be a képzési programba, illetve a konkrét tantervbe, a készségekről pedig a vizsgák alkalmával kell számot adni, amire még visszatérünk. A képző intézményeknek a jogszabály alapján képzési programot kell összeállítani, amire a mellékletben mutatunk egy mintát. E program követi a jogszabály szakmai ismeretekre vonatkozó részét, bár helyenként szükség van bizonyos kiegészítésekre és összevonásokra. Ezt elsősorban az indokolja, hogy a résztvevők közül legalább 70 % irattáros lesz a közeljövőben. A 600 órás teljes időkeretből — a korábbi tanfolyamok tapasztalatai alapján — mintegy 180-200 órát javaslunk a középfokú, a többit pedig az emelt szintű képzésre. Utóbbiból a mutatott példán 366 óra az elméleti előadás, 24 óra a vizsgákra való felkészítés, 5 x 6=30 az egyes modulokat lezáró vizsgák időtartama, és 142 óra a gyakorlat. Az első közös modul gyakorlati állományvédelmi foglalkozásokból és a törvényekre vonatkozó elméleti előadásokból áll, majd azt egy levéltári látogatás zárja le. Az egész modulra — a záróvizsga kivételével — 24 órát javaslunk felhasználni. A második modul irattani előadásokkal kezdődne, majd a rendezéssel, selejtezéssel, segédletkészítéssel, kapcsolatos, jórészt gyakorlati foglalkozások kerülnének sorra. Rendezés alkalmával az iratanyagot úgy kell kiválogatni, hogy a hallgatók a közelmúltban használatos valamennyi iktatási móddal és iratkezelési rendszerrel megismerkedjenek. Ez a modul 48 órás lehetne. A harmadik modul a kezelők viszonylag kis száma miatt szintén csak 30 órás lenne, és főként a szocialista korról, az 1945 utáni iratkezelési reformokról, az 1969 évi levéltári tvr. iratkezelési vonatkozásairól stb. szólna. Megjegyzem, hogy az irattáros tanfolyamokon ko79