Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

székelő Királyi Tábla felügyeleti fórum és fellebbviteli bíróság volt. Tagjainak kinevezésénél tekintettel voltak a bevett felekezetek megfelelő képviseletére is. A Királyi Tábláról fellebb vitt perek a Gubernium elé kerültek, amely nem csak közigazgatási, hanem jogszolgáltatási fórum is volt. Végül az erdélyi udvari kancellária volt a végső fórum. A szászoknak a fejedelemség óta önálló bírósági szervezetük volt. A széki, illetve városi törvényszékekről a szász egyetem elé kerültek az ügyek, innen pedig a Királyi Tábla kikerülésével egyenesen a Guberniumhoz, innen pedig a kancelláriára lehetett fellebbezni. Az egyházi bíráskodás annyiban szintén eltért a magyarországitól, hogy itt nem csak a katolikus és görög katolikus egyházak tartottak szentszékeket, hanem minden bevett felekezetnek volt egyházi bíráskodása és házassági perekben maguk ítélkeztek. Mária Terézia és II. József korában a jogszolgáltatás terén is bevezettek különböző reformokat, de ezek nagy része nem élte túl II. József halálát. Az 1791-1792. évi országgyűlés visszaállította a régi igazságszolgáltatási szerveket is. A folytonos táblákat, illetve ítélőszékeket eltörölték és alsófokon visszaállították a fiúvagy kerületi székeket, illetve a székely székekben az al- vagy viceszékeket. A viceszékeken az alkirálybíró elnökölt és a jegyző, valamint 7 törvénytudó ülnök (assessor) vett részt. Ezeken a szabad parasztok és — úriszék hiányában — a jobbágyok polgári és büntetőügyeit tárgyalták, de a nemesek 100 Ft értéket meg nem haladó ügyei is ide kerültek. Az általános székek, vagy ahogy a Székelyföldön nevezték, derékszékek 12 választott táblabíróval működtek a főtiszt vagy a rangidős vicetiszt elnöklete alatt. Ezek tárgyalták az alszékekről fellebbezett ügyeket, valamint minden ügyet, amely valamely törvényes előírás révén nem volt más hatósághoz utasítva.

4

j 1848 a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyfelszabadítás és más alapvető reformok ellenére sem hozott mélyreható változásokat a bírósági szervezetben; erre a polgárháború miatt nem is volt lehetőség. Annál nagyobb változást jelentett a neoabszolutizmus rendszere: a régi bírósági rendszert felszámolták és az igazságügy teljes átszervezését tűzték ki célul. A cél ebben az esetben is az egységesítés volt. Első lépésként a bécsi Oberster Gerichtshof illetékességét Magyarországra, és Erdélyre is kiterjesztették. A Királyi Tábla helyébe léterhozták Nagyszebenben az erdélyi főtörvényszéket osztrák mintára. Majd fokozatosan kiépítették az alsóbbfokú bíróságokat is. Újdonság volt a régi erdélyi és magyarországi rendszerhez képest az igazságszolgáltatás és a közigazgatás csaknem teljes szétválasztása, ugyanakkor azonban a jogszolgáltatás teljes „államosítása", valamint a vádhatóság (ügyészség) kiemelése a bírósági szervezetből és külön szervezetbe tömörítése. A forradalom leverését követő egy évtized során is többször módosult a rendszer; egy nagyobb átalakításra 1854-ben került sor, amikor is a „végleges" szervezést kívánták megvalósítani.

4

4 Bár az új rendszer sok modern vonást tartalmazott, a gyakorlatban azonban — ahogy Varga Endre értékelte — „ az egész korszakra jellemző folytonos kapkodás, szervezés, átszervezés miatt, mely a területi beosztás megváltoztatásától az illetékességek s a hatáskörök módosításától az egyes szerveket illető ... változtatásokig a hivatali életet állandó mozgásban tartotta", а feleket állandó bizonytalanságban tartotta és sok zavart okozott.

4

5 A jogszolgáltatás szervezése és irányítása a Bécsben székelő igazságügyminisztérium hatásköre volt. A legmagasabb fokú bíróság szintén 4

3 PÁL-ANTAL SÁNDOR, 178-179. 4

4 BÓNIS GYÖRGY-DEGRÉ ALAJOS-VARGA ENDRE: A magyar bírósági szervezet és perjog története. (Továbbiakban: BÓNIS-DEGRÉ-VARGA) Budapest, 1961. Kézirat gyanánt. 133-137. 4

5 BÓNIS-DEGRÉ-'VARGA, 136-137. 59