Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

ök. A csíkszéki főkirálybíró biztosította a minisztert, úgy vezeti a képviselő-választást, „hogy biztosan nekünk lesz kedvező. "

3

7 Az 1870. évi XLII. tc. alapján hamarosan megalakultak a törvényhatósági bizottságok. Az első nehézséget mindjárt több helyen is a létszám kérdése okozta. A létszámcsökkenés ellen több főispán is felszólalt, aggódtak, hogy a kimaradtak az ellenzék sorait vagy a nemzetiségi mozgalmakat fogják erősíteni. A székely székek ősi jogaikra hivatkoztak. Mikó Mihály, marosszéki főkirálybíró szerint korábban 5-6 ezer jogosult volt, 1848-ban is több mint ezer bizottmányi tag volt, most viszont 160-ban szabták meg a bizottmány létszámát.

3

8 A Stipta István által közölt kimutatás szerint — amely ugyan csak a megyék egy részét tartalmazza — a virilis tagok döntő többsége kormánypárti volt. A Torda megyei főispán hangsúlyozta, hogy nyugodt, mert a megyeközpontban lakó virilisek mindenben a kormányt követik.

3

4 A tisztviselők többsége ugyancsak jobboldali volt. A főispánok befolyása itt is érvényesült. Stipta értékelése szerint „a kormánypárti Magyarország megteremtésében a főispánoknak meghatározó szerepük volt. A törvényhatósági bizottságok alakítása, a tisztviselői kar kiválogatása, a képviselőválasztások előkészítése terén döntő befolyást gyakoroltak. "

4

0 A másik sürgősen rendezésre váró kérdés — főképp Erdélyben — a törvényhatóságok területi szabályozása volt. Túl sok (153) törvényhatóság létezett, ezek túlságosan heterogének voltak, akadályozták a gyors és hatékony közigazgatást. 1870-ben azonban „azon kegyeletnél fogva, mellyel a törvényhatóságok az ősi területhez és az ősi hagyományokhoz folyvást ragaszkodnak, és azon beláthatatlan nehézség miatt, mellyel a rögtönzött felosztás összekötve van, a javaslat érintetlenül hagyja a törvényhatóságokat és ezeknek történeti határait. "

4

I A törvényhatóságok területe és népessége között azonban óriási különbségek voltak: míg Bihar vármegye 192 területmérföldjén 555 337 lakos élt vagy Pest-Pilis-Solt vármegyének 188 területmérföld kiterjedése és 770 030 lakója volt, addig a szász székek egy része 10 területmérföld alatt maradt (Szerdahely szék 3,7; Újegyház szék 4,9; Szászsebes szék 5,6), lakosságuk pedig nem érte el a 20 ezer főt (Újegyház szék 12 390, Szerdahely szék 19 345 stb.). A törvényhatóságok területi rendezésére végül is csak később, 1876-ban került sor. Hiszen ahogy Péchy írta a törvényszékek alakítása kapcsán: „kevesebb bajnak hiszem, ha a leendő helyesebb területi felosztásig a rendezés Erdélyben inkább még elhalad, mintsem ha kellő előintézkedések nélkül beláthatatlan zavarokra és súrlódásokra nyújtátik alkalom. "

4

2 Az igazságszolgáltatás reformja Az erdélyi fejedelemség idején kialakult igazságszolgáltatási rendszer a Habsburg-korszakban lényeges változást szenvedett. Az úriszék jelentősége itt jóval kisebb volt, mint Magyarországon, a jobbágyok fölött általában a törvényhatóságok ítélkeztek. A törvényhatóságok (vármegyék és székek) alsó fóruma a fiúszék, illetve az alszék vagy viceszék volt, ezekről a derékszékekhez (sedes generalis) lehetett fellebbezni. Különleges esetekben maga a közgyűlés is ítélkezhetett. A 18. század második felétől Marosvásárhelyen 3

8 STIPA, 163-164. 3

9 STIPA, 165-166. 4

0 STIPA, 168. 4

1 Idézi STIPA, 174. 4

2 MOL F 270, 1871/598. 58