Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén
iról, a tisztikar illetve segéd- és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről, fizetéséről, és szintén nekik kellett elkészíteniük a választók és a virilisták névjegyzékét. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos volt a kormány számára, hogy a főispánok megbízható, kormányhű személyek legyenek, különösen nemzetiségi vidéken. Erdélyben a Királyföld autonómiája volt az egyik szálka a kormány szemében. A szászok a Királyföldön egyfajta sajátos területi-nemzeti autonómiát alakítottak ki. Az unióval szemben ellenséges magatartást tanúsító szász ispánt 1868 februárjában leváltották, helyette a lojális Moritz Conrad lett a szász ispán. Ez azonban nem oldotta meg a problémákat. Másfél év múlva maga Péchy javasolta Conrad leváltását, mivel „a törvény által adott hatalom a már alakult viszonyokon nem volt képes változtatni, s őszintén be kell vallani, hogy a Conrád Mór személyisége nem csak nem kedvelt, hanem gyűlöltté vált" a szászok előtt. 3 4 Péchy és tanácsadói a kialakult viszonyokért elsősorban Georg Dániel Teutsch evangélikus püspököt és az ő szellemi irányítása alatt álló ószász pártot tették felelőssé és úgy vélték, hogy megfelelő személy kinevezésével megoldhatók a problémák. A Királyföld átszervezése 1867 óta folyamatosan napirenden volt. Maga a kormány is tisztában volt az átalakítás nehézségeivel, és kikérte a szász nemzeti egyetem véleményét is az ügyben, ezért a vita részben az egyetem keretén belül zajlott. A kérdést bonyolította a királyföldi románok helyezete, akik ugyan most már egyenjogú állampolgárok voltak és a szász egyetem keretén belül képviselethez is jutottak, de a szász „nemzeti vagyoniból igyekeztek kizárni őket. Míg néhány szász lakosságú, korábban a vármegyékhez tartozó község szász székekhez való csatolása nem ütközött nehézségekbe, a Szebenszékhez tartozó és románok által lakott Szelistye és Talmács fiókszékek községeit ki akarták zárni az úgynevezett Hétbírák uradalom javadalmaiból, és ennek kapcsán felmerült, hogy ők egyáltalán a Királyföldhöz tartoznak-e? Egy másik vitás pont annak eldöntése volt, hogy a Királyföld egy vagy több törvényhatóságot képezzen. Ez alapjában véve ismét csak politikai kérdés volt. A vita során eltérő koncepciók ütköztek, de megoldás majd csak az átfogó közigazgatási reform során született. A belügyminiszter 1871. május /5-én egy bizalmas magánlevél formájában kiadott rendeletben hangsúlyozta a főispánok sokkal fontosabb szerepét és pontosította teendőiket: „ Bátran elmondhatni, hogy a törvényhatósági szervezet és a jó közigazgatás jövőjének záloga legnagyobbrészt a főispán kezeibe van letéve. A főispánnak a „minisztérium politikai intenciójával" összhangban kell cselekednie és kívánatos, hogy „előre készített tömör pártalakítás" révén érjen el kedvező eredményt. A miniszteri felhívásnak meg is lett a foganatja, a főispánok többségének igyekezetét siker koronázta, a testületekben a Deák-párt tagjai képezték a többséget. A marosszéki főkirálybíró például azt jelenthette, hogy a 40 tagú bizottmány úgy alakult, ahogy ő a „párt többi tagjával" együtt eltervezte. 3 6 Nehezebb volt a helyzet nemzetiségi vidéken. Torda megyében Kemény György főispán nem jelenthetett hasonló egyértelmű sikert: a választmányban 32 „megbízható" férfi volt, 10 baloldali és 14-en a „román nemzeti párt" tagjai. Fagaras vidékén pedig nem is voltak pártok, csak az „ ismert román nemzetiségi mozgalom", tagjainak pedig Tamás László főkapitány szerint a közigazgatásban alig lehetett hasznukat venni. A képviselőválasztások előkészítése szintén a főispánok fontos feladata közé tartozott. A választási albizottságba szintén megbízható embereknek kellett kertilni3 4 MOL F 270 Erdélyi Királyi Biztosság, Elnöki iratok, 1869/1149. 3 5 MOL F 271 Erdélyi Királyi Biztosság, Titkos elnöki iratok, 1871/23. 3 6 STIPA, 162. 57
