Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - JAKAB RÉKA: A veszprémi káptalan újkori hiteleshelyi tevékenysége az első felvallási jegyzőkönyv alapján (1635-1653)

A veszprémi káptalan 1635 és 1850 közötti hiteleshelyi működése során 65 ilyen jegyzőkönyv keletkezett. 1930-ban a káptalan hiteleshelyi levéltárát ismertető Lukcsics Pál azt említi, hogy a legelső, 1635-1653-as évkörű jegyzőkönyv hiányzik, helyette egy kivonatos másolat áll rendelkezésre. Azaz a 2007. végén előkerült jegyzőkönyv legkevesebb 80 éven át ismeretlen helyen volt. A 18. és 20. században a jegyzőkönyvek tartalmát 10 regeszta-kötetben, ún. Extractus-ban kivonatolták. (Az első extractust 1757-ben készítették.) Az extractusok alapján a jegyzőkönyvekhez hely- és családnévmutatót készítettek, melyek a jegyzőkönyvekben előforduló helységeket, ill. családneveket tartalmazzák. Az évenként vezetett jegyzőkönyvekbe az ügyek folyószám szerint kerültek bemásolásra. Bár formájukat tekintve iratok, mégis a jegyzőkönyvek sorozatához sorolandók az úgynevezett minutae expeditionum, azaz a kiadmányok fogalmazványai. Ezek a káptalannak örökvallásként bejelentett különféle jogügyletek fogalmazványai, amelyekről az érdekelt felek hiteles kiadványt kaptak, egyben tartalmukat bemásolták a jegyzőkönyvekbe is. Ezeket a fogalmazványokat évente csomókba kötözték, 1796-tól pedig a könynyebb kereshetőség végett az egyes iratokra ráírták a jegyzőkönyvi számot is. Az 1635-1653-as jegyzőkönyv A veszprémi káptalan újkori hiteleshelyi tevékenységét legjobban dokumentáló első írásos emlék, az 1635-1653. évi úgynevezett felvallási jegyzőkönyv előttünk immár feltáratlanul maradó viszontagságos útja után viszonylag jó állapotban került vissza helyére. A könyv kötéstáblája elveszett, a könyvtest felső része valamikor megázott, ezért penészgombával fertőzött. A könyvtáblával együtt a könyv elejéről és végéről is elvesztek lapok. A jelenlegi kötés minden bizonnyal másodlagos, melyre abból következtetünk, hogy a könyv belsejéből több helyen hiányoznak lapok, tehát hiányos könyvtestet fűztek újra. Egyes ívek ismételt körbevágásával néhol a szövegtükörbe is belevágtak. Néhol javítócsíkokat ragasztottak egyes sérült lapszélekre. A kötet az 1635. év 12. jegyzőkönyvi pontjával indul és az 1653. év 6. pontjával fejeződik be. A hiányzó jegyzőkönyvi bejegyzések az extractusok segítségével rekonstruálhatók, tehát ezek keltezését és az ügy típusát is ismerjük. A hiteleshelyi kancelláriai munka folyamatába némi bepillantást engednek a jegyzőkönyvi bejegyzések formai tulajdonságai. Ezek a tulajdonságok azonban nem következetesen jellemzőek az egyes években, tehát általános érvényű eljárásról nem beszélhetünk. Ebben a korai időszakban még nem rögzült az a gyakorlat, hogy a jegyzőkönyvekbe az ügy fogalmazványát másolták be, amely után az oklevelet kiállították, illetőleg a már kiállított oklevelet. A kötet elején szabályos formulákkal megírt, kész oklevélszövegek olvashatók, melyek végén az oklevél pecsételési módját is megnevezik. Ebből az következik, hogy az oklevél kiállítása, tehát megpecsételése után írták be tartalmát a jegyzőkönyvbe. Később azonban váltakozik a gyakorlat, fogalmazványok és kész oklevélszövegek váltják egymást. Gyakran előfordul javítás, egy-egy szó vagy teljes mondat beszúrása a szövegbe, áthúzás, utólagos feljegyzés a margón. (Pl. „deposuit 28. sept. 1636", azaz az ügyben szereplő személy lefizette a kirótt összeget.) A jegyzőkönyvi pontokat évente újra számozták. Minden bejegyzés mellett két szám szerepel, melyek közül az egyik valószínűleg egykorú, a másik utólagos számozás, mivel ugyanazon kéz írásával történt végig a teljes köteten. Ez a kéz minden lap recto-jára 87