Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - JAKAB RÉKA: A veszprémi káptalan újkori hiteleshelyi tevékenysége az első felvallási jegyzőkönyv alapján (1635-1653)

A káptalan rövid története A veszprémi káptalan és a levéltár története szorosan összefügg. A káptalan mind létrejötte, mind hiteleshelyi tevékenysége tekintetében országosan is az elsők közé tartozik, vagy talán a legelső. Először 1181-ben fordul elő egyházi testületként a veszprémi egyház konventje (prelibate ecclesie convention) néven, amikor saját ügyében eljárva a püspökkel együtt földet és kaszálót adományoz szolgálóinak.

4 Ezt az oklevelet a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban található káptalani magánlevéltár őrzi.

5 Szentpétery Imre szerint ez a legelső hazai oklevél, melyet egyházi testület adott ki.

6 A veszprémi káptalan tényleges hiteleshelyi tevékenységének első emléke az az általa 1214-ben kiadott oklevél, amelyben mint közhitelű testület (imiversus Vesprimiensis ecclesie conventus

7) egy megtörtént adásvételt írásban rögzít a felek kérelmére. Egy befejezett ügylet írott bizonyságként való rögzítése tekintetében ez az első ilyen magyarországi oklevél. Ezt az oklevelet a veszprémi káptalan első hiteleshelyi kiadványaként a Veszprém Megyei Levéltár őrzi.

8 Az első ugyanitt őrzött olyan oklevél, melyen a káptalan hiteleshelyi pecsétje fennmaradt, 1230-ban kelt.

9 A püspöki valamint a káptalani intézmények és birtokok 14. századi szétválasztásakor a két intézmény okleveleit is külön választották és attól kezdve mindmáig külön kezelik. A török időkig folyamatosan működő káptalani hiteleshelyi levéltárban 222 db Mohács előtti oklevél maradt fenn,

1

0 ma ezek teszik ki a Veszprém Megyei Levéltár Mohács előtti gyűjteményének mintegy kétharmadát. A káptalan magánlevéltára jóval több, szám szerint 1614 db Mohács előtti oklevelet őriz. Ez a szám is mutatja, hogy kisebb pusztulásoktól eltekintve az iratanyag szerencsésen átvészelte a török időket. 1540-ben Kecseti Márton veszprémi püspök (1528-1549) arról értesítette a királyt, hogy a török veszély miatt a hiteleshely nem működik, mert a kanonokok elmenekültek. Azt javasolta, hogy a hiteleshely költözzön a védettebb Egerszegre. Egy évtized múlva pedig már a pecsét hiánya az oka a hiteleshelyi működés szünetelésének. Az 1557:22. tc. előírta a veszprémi káptalannak, hogy illetékességi területén (főként Veszprém, Zala és Somogy megye területén) továbbra is végezze a végrehajtásokat, mivel még vannak fekvő jószágai és jövedelmei. A törvénycikk arról is intézkedett, hogy az elveszett pecsét helyett újat kapjon a káptalan." A fenti jogszabályt nem hajtották végre. A püspök és a káptalan már az 1540-es évek zavaros időszakában, a török portyázások idején elhagyta a várost és értékeit, így a levéltárat is biztonságosabb helyre költöztette. A javak egy részét a sümegi várban helyezték 4 Az oklevelet újabban kiadta: GUTHEIL JENŐ: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002-1523). Kiadásra előkészítette: Kredics László, szerkesztette: Hermann István. Veszprém, 2007. (Továbbiakban: GUTHEIL

) nr. 7., 30-31. 5 Jelzete: Vk. m. lt. 1181. Keszi 3. (DF 200 617) 6 SZENTPÉTERY IMRE: Magyar oklevéltan, h. п., 1930. 75. 7 GUTHEIL

, nr. 10., 33. 8 VeML XV. 1: TSz 93. Eredeti jelzete: Vk. hh. lt. Litteraria instrumenta Capsa B. 26. A püspöki levéltárban fennmaradt egy, a káptalan előtt intézett zálogügyről szóló oklevél 1213-ból: Doma a zálogba adott birtokát, mivel a kölcsönt nem tudja visszafizetni, Gyula ispánnak adja. Vp. lt. Litterae mancae 1. 9 VeML XV. 1: TSz 154. Vk. hh. lt. Litteraria instrumenta Capsa К 162. (DF 229 926). Összehasonlításként: a kapornaki konventet 1240-ben említik először, pecsétje 1292-ből maradt fenn, a zalavári hiteleshelyet 1260ban említik először, pecsétje 1339-ből maradt fenn. BILKEI IRÉN: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1542-1544. Zalaegerszeg, 1999. 1

0 GUTHEIL, 10. 1

1 PAPP LÁSZLÓ: A hiteles helyek története és működése az újkorban. Budapest, 1936. 19. 83