Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - L. BALOGH BÉNI - PERAGOVICS FERENC: Az esztergomi zászló

nek hátoldalára a polgármester március 27-én feljegyezte: a zászló „megváltoztatására kellő indok nem áll fenn, további eljárást nem igényel — irattározandó ". Az események azonban további fordulatot vettek Széli újabb, ugyancsak március 27i keltezésű levelével. Ebben tényként közölte, hogy az „Esztergom városi lobogó egyben egyezik az Árpádok korabeli magyar birodalmi lobogóval. " Megismételte érvelését, miszerint a zászló jogalapját és heraldikai forrását Esztergom ,,ösi vágásos (vörös sávok között négy fehér pólya) " címerének kell képeznie. A polgármestert azonban ezúttal sem sikerült meggyőznie. Etter, aki szerette volna már lezárni a városi zászló kérdésének ügyét, áprilisban dr. Lepold Antal kanonokhoz, az esztergomi régészeti és történelmi társulat elnökéhez fordult újabb szakvéleményért. Herzoghoz hasonlóan, Lepold is egyértelműen elutasította a zászló lecserélésének gondolatát. Ervelése közjogi és tudományos síkon mozgott. Az első szempontot illetően kifejtette, hogy a „m. kir. belügyminiszter heraldikai kérdésekben az Országos Levéltár véleménye alapján szokott intézkedni. Bizonyosra vehető tehát, hogy a belügyminiszter elfogadja a Levéltár álláspontját, amely ellenzi a változtatást. " A kérdés tudományos vonatkozásaira térve megállapította: mivel a zászlók kezdetben a sisaktakarók színeit utánozták, így „ eredetileg kétszínűek s a két színt egymás mellett, tehát nem csíkosán ismétlődve viselték. [...] Amint az Árpádok és a vegyes házi királyok idején a zászló nem a pólyákat utánozta, hanem a kívül vörös, belül fehér királyi sisaktakarót: úgy Esztergom városa is a két színt egyszerűen egymás mellé tette a zászlaján. Tehát a két színnek egymásmellettisége és nem csíkos ismétlődése nézetem szerint éppen a zászló régisége mellett bizonyít." Lepold véleményének kézhezvételét követően Etter - akárcsak március 27-én - ismét úgy vélte, hogy a városi zászló kérdése ezzel nyugvópontra jutott, és minden marad a régiben. Széli azonban folytatta a levelezést, és 1941 őszén először a Városok Lapjában közölt egyik heraldikai tanulmányát postázta, majd frissen megjelent könyvét küldte meg a városnak megvétel céljából. (Feltehetően a Városaink neve, címere és lobogója. Történeti és heraldikai tanulmány című, Budapesten, 1941 -ben megjelent könyvről van szó. A polgármesteri hivatal a kötet árát később — tévedésből — kétszer is átutalta a szerzőnek, aki viszont azt állította, hogy két példányt küldött a könyvből, amit a városháza tagadott.) 1942 márciusában Széli fényképet küldött az általa Nagyvárad részére készíttetett, az ünnepélyes felvonulásokon használatos heraldikai, más szóval polgármesteri, a város címerét is ábrázoló díszes zászlóról. Fordulatot jelez az ügyben, hogy a Szélle\ való levelezést a maga részéről jó ideje szüneteltető Etter érdeklődését ezúttal felkeltették Széli sorai, mert először Nagyvárad polgármesterénél, majd magánál a levélírónál érdeklődött a fotón látott zászló elkészítésének költségei felől. Széli április 28-án közölte, hogy az Oberbauer cég mintegy 80-100 pengőért, „műselyem anyagból" elkészítené Esztergom város lobogóját, amely gyors rendelés esetén akár már „a hét végére vagy pedig a jövő hét elejére" kész lehet. Levelében kihangsúlyozta: „Esztergom város lobogója és polgármesteri zászlaja kilenc sávból áll az ősi címerpajzsnak (az Árpádok jelvénye) megfelelően, éspedig öt vörös sáv között futó négy fehér sáv (1708 óta). " Etter nem rendelte meg ugyan a lobogót, de Széli azt „minden kötelezettség nélkül, szíves megtekintés végett" 1942. június /5-én postázta neki. „Útmutatást" is mellékelt hozzá: „ Tisztelettel kérem, hogy ezt a lobogót a város főterén, vagy pedig épületeken elhelyezett (városházára szerelt) árbocra való felvonás céljaira megvásárolni méltóztas64