Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - L. BALOGH BÉNI - PERAGOVICS FERENC: Az esztergomi zászló

sék. " A polgármester levélben köszönte meg a küldeményt, és jelezte, a város ki fogja fizetni az árát, 48 pengőt. Kérdésként merül fel: mi késztette arra a polgármestert, hogy megvegye Szélltö\ azt a lobogót, amelynek hivatalossá nyilvánítását mindaddig nem támogatta? Megváltoztatta vajon a véleményét, vagy esetleg így akart kitérni Széli további próbálkozásai elől? A pontos választ nem tudjuk, de inkább az utóbbi változatot valószínűsítjük. A már említett köszönőlevélben ugyanis Etter feltételes módban fogalmazott: „Ha a zászlót használatba vennénk, úgy értesíteni fogom. [...] Egyelőre csak a nagyterem díszítésére kívánjuk felhasználni. " Ha a lobogó megvásárlásával Etter csakugyan Széli kitartó próbálkozásait próbálta leszerelni, úgy nem érte el célját, mert a tiszteletbeli főszolgabíró továbbra is szorgalmas levélírónak és tanácsadónak bizonyult. 1942. július 10-i válaszlevelében kioktatta a polgármestert, hogy termek díszítésére a zászlók és a lobogók alkalmatlanok, s ez a megoldás „teljesen szokatlan és esztétikailag is zavaró". Egyben jelezte, hogy a város által megvásárolt 200x300 cm nagyságú „városi lobogó árbocra való felvonásra alkalmas. " A polgármester, úgy tűnik, engedte magát meggyőzni, mivel augusztus 24-i válaszában értesítette Szélit, hogy „a küldött selyemzászlót a nagyboldogasszonyi és szentistváni ünnepek alkalmával a városháza előtti zászlórúdon kifüggesztettem. " A kettejük közötti levélváltás ezt követően több mint egy évig szünetelt. Széli 1943. szeptember 11Á soraiból megtudjuk, hogy időközben teljesült régi kívánsága: ellátogatott Esztergomba, és gyűjteménye számára lefényképezte az újra — talán ismét az augusztus 20-i ünnepségek alkalmából — kifüggesztett lobogót. A látvánnyal azonban nem volt elégedett. „A városháza előtti őrfákról készített képen látható Esztergom városi lobogója (oldalt fordítva, keresztrúdra rögzítve felvonva). [...] A lobogó így felfüggesztve legfeljebb annak illusztrálására lenne alkalmas, hogy miként nem szabad lobogót árbocra felvonni. De azt hiszem, esztétikai szempontok is szólnak a lobogóknak függönyszerű felvonása ellen. "A sávos lobogó szokásos propagálásán kívül a levélben, az eddigiekhez képest, új motívum is megjelent: a kettős keresztes „magyar birodalmi lobogó " melletti érvelés. Mivel a kettős kereszt még a „sávos jelvénynél" is régebbi, és „első használata az esztergomi III. Béla által emelt királyi palotában mutatható ki", megfontolásra javasolta, hogy „nagy nemzeti ünnepeinken" az esztergomi vár ormán vonják fel a „történelmi lobogókat. " Etter a javaslatot közvetítette ugyan Lepold Antalnak, de további következményről nem tudunk. Széli utolsó dokumentálható levelét 1943. szeptember /5-én írta a polgármesternek, s abban, két fénykép kíséretében, a felvonulási díszzászlókat ajánlotta figyelmébe. A levelezés ezzel végleg megszakadt. Az iratokból — amelyekből alább válogatást közlünk — egyértelműen leszűrhető a következtetés: az 1940-es évek elején Esztergom városa vörössel és ezüsttel egyszer vágott zászlót használt. Igaz, az eddigi kutatások még nem derítették ki, hogy ez a zászló mikor, mely intézkedés révén vált városi zászlóvá. A 112.690/1903. sz. belügyminiszteri rendelet a város címerét állapította meg, de zászlóról nem rendelkezett. Esztergom 1923ban elfogadott szervezeti szabályrendelete is csak a címert említi, zászlóhasználatot szabá65