Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - L. BALOGH BÉNI - PERAGOVICS FERENC: Az esztergomi zászló

LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK L. BALOGH BÉNI - PERAGOVICS FERENC AZ ESZTERGOMI ZÁSZLÓ Levéltári rendezés során nemegyszer kerülnek elő a kutatók által még fel nem tárt iratcsomók, amelyek váratlanul új megvilágításba helyezhetik a történelmi múlt már lezártnak vélt kérdéseit. Ilyen dossziéra bukkantunk nemrég — a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában őrzött — Esztergom város 1943. évi polgármesteri iratai között. A 14.993/1943. pm. alapszámon fellelhető dokumentumok az esztergomi városi zászló történetével kapcsolatosak, és eddigi ismereteinkhez képest merőben új szempontokat vetnek fel. Az okmányokból ugyanis egyértelműen kiderül: az 1940-es évek elején Esztergom városa nem a sokak által már akkor is „ősinek" tekintett, vörössel és ezüsttel nyolcszor vágott, tehát vörös alapon négy ezüst pólyát ábrázoló zászlót használt, hanem vörössel és ezüsttel egyszer vágottat. Összehasonlításként: a magyar városok közül Mohácsnak volt ugyanilyen zászlaja, míg a nagykanizsai zászlón a színek fordított sorrendben helyezkedtek el — ezüst-vörös —, akárcsak a lengyel zászlón. Az iratok zömét dr. Etter Jenő, Esztergom város 1941. január 20-án megválasztott polgármestere (illetve az addig a város ügyeit ténylegesen intéző dr. Brenner Antal polgármester-helyettes) és dr. Széli Sándor, Budapesten élő „heraldikai író" 1940-1943 közötti levelezése alkotja. Olvasható a jeles tudós, dr. Lepold Antal kanonok, valamint a Magyar Királyi Országos Levéltár főigazgatója, dr. Herzog József szakvéleménye is. Amint az a dokumentumokból kitűnik, Széli (aki Bihar vármegye tiszteletbeli főszolgabírája volt) 1940 novemberében kereste meg levélben az esztergomi polgármestert: adatokat kért tőle a magyar városok címereiről és lobogóiról készülő tanulmánya számára. Elképzelhető, hogy ismerte már az Esztergomban használatos — általa történelmietlennek és elhibázottnak tartott — zászlót, hiszen levelében kitért bizonyos „szabálytalanul képezett" városi lobogók használatára, és pont e szabálytalanságok kiküszöbölését, új lobogók megtervezését tűzte ki céljául. Meg sem várva a polgármester-helyettes válaszát — aki lerajzoltatta neki az egyszer vágott vörös-ezüst zászlót, majd a rajzot postafordultával elküldte —, ugyanebben a levélben (kéretlenül) már közölte is elképzelését „ a heraldika szabályai szerint a városi címerből képezett" új lobogóról. Ez a vörös alapon négy ezüst pólyát ábrázoló zászló tervezete volt. Széli 1941. február végén keltezett újabb levelében, az Országos Levéltár véleményére is hivatkozva, a tervezete melletti érveket sorolta. Ezt követően nyomatékosította: „ ...leghelyesebb, ha Esztergom ma is a címerben látható fehérrel nyolcszor vágott vörös lobogót használja. Ehhez ősi joga is van és lobogóján is felmutathat egy olyan ősi privilégiumot, amellyel kevés más város dicsekedhet." A polgármester azonban nem volt meggyőződve a változtatás szükségességéről, ezért az Országos Levéltárhoz fordult szakvéleményért. A levéltár főigazgatója egyértelmű választ adott: indokolatlannak és történetietlennek nevezte az esetleges zászlócserét. Kitért arra is, hogy a változtatás, „miként általában a lobogó színeinek hiteles megállapítása, a m. kír. belügyminisztérium illetékességébe tartozik. " Ezzel az ügy akár le is zárulhatott volna, hiszen Herzog levelé63