Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - KUTATÓK ÉS LEVÉLTÁRAK - KAPOSI ZOLTÁN: A gazdaságtörténeti kutatások és a levéltári szolgáltatások (Gondolatok a kutatói vágyakozásokról)

zsáról milyen forrásanyag maradt meg. Vagyis a levéltárosi munka eredménye közvetlenül szolgálhatja a kutatást. Mindehhez persze kell egy olyan városvezetés, amely felismerve az eddigi munka sikerességét, mélyen a zsebébe nyúlva, hosszú távon támogatja a kutatás és feldolgozás együttesét.

5 Mivel a gazdaságtörténészek feldolgozásaikhoz relatíve nagy tömegű iratanyagot néznek át és használnak föl, így óriási jelentősége lehet a levéltári források folyamatos és nagy tömegű digitalizálásának. Nem lehet hangsúlyozni ennek fontosságát, hiszen ezzel egyrészt hatékonyabbá, másrészt pedig olcsóbbá is lehet tenni a levéltári anyagok használatát. Szakmai (virtuális) szemeim előtt valami olyasmi lebeg, hogy az ember kér egy bizonyos anyagmennyiségről elektronikus rögzítést, a levéltár relatíve gyorsan elvégzi, s utána kiszolgálja a digitális hordozót. Az így rögzített digitális anyag (és az irat) megmarad a levéltárnak, amely a legközelebb ugyanazt az anyagot kérő kutató esetében már öt perc alatt teljesítheti a kérést. Persze ehhez gépi kapacitás kell, de a jövő e nélkül nem sokat ér. Nyilván világosan lehet látni, hogy az ilyen digitalizált állományokat is folyamatosan konvertálni kell újabb és újabb rendszerekre, de ez már minden bizonnyal kisebb munkát jelent. Viszont nem kell hozzá kutatóterem, felügyelő, világítás, fűtés, utazási költség, csupán egy szakreferens, aki segít a kutatónak az anyagban eligazodni.

6 Azt gondolom, hogy ezen a módon lényegesen hatékonyabb lehet a kutatás otthon vagy valamilyen munkahelyen végezve annál, mintha a kutató idejének jelentős részét utazással tölti, vagy a levéltár munkaidejéhez próbál alkalmazkodni. Sok levéltárban péntek délután már nincs nyitva tartás, máshol a hétköznapok közül is kiiktattak egy napot, megint máshol a hétköznapokon jó hosszú ebédszünetet tartanak, amely alatt a kutatás nem végezhető. A digitális szolgáltatás nem példa nélkül való, gondoljunk csak arra, hogy egyes világhírű könyvtárak esetében — bár ma még drágán — ez egyre inkább bevett gyakorlat: nem kell az óceán fölött utaztatni egy-egy könyvet, elég egy tömörített változat szabad internetes elérhetőséggel. Gondoljunk csak bele, mennyire egyszerű lehetne az élet, ha — mondjuk például — a MOL P 1330 Kanizsai Tiszttartóság iratainak 1. iratcsomójáról az ember kap egy elektronikus változatot (vagy egy lemezt), amit otthon fordíthat, nézegethet. S hogy nem reménytelen a gondolat, azt a sok évtizede elkezdett mikrofilmes tevékenység jól példázza, bár nyilván már tizenöt éve abba kellett volna hagyni, s áttérni egy láthatóbb és használhatóbb elektronikus változatra. Kétségtelen persze, hogy ezen a téren a hazai levéltáraknak is vannak érdemi kezdeményezései és eredményei. Nagy feladata a levéltáraknak a térképek digitalizálása, ez esetben megemlíthetjük az interneten elérhető Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár honlapján szabadon látogatható digitalizált — településeket ábrázoló — térképeket, amelyek döntő részben dualizmus korából valók. Hasonlót láthatunk a Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltár digitális térkép állományában, avagy éppen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár összeírásait, urbáriumait, jegyzőkönyveit, térképeit stb. is 5 Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata az 1990-es évek eleje óta támogatja a várostörténeti monográfia elkészítését, az első kötet 1994-ben, a második 2006-ban jelent meg, a harmadik kötet várható megjelenése 2012. 6 Érdemes utána számolni a költségeknek. Egy átlagos méretű német nyelvű iratcsomó kutatói szemmel való átnézése, a szükséges iratok lefordítása, esetleg néhány tucat oldal fénymásolatának kérése, a vidékről történő odautazás és tartózkodás költsége stb. sokszorosa annak a költségnek, amennyibe egy ilyen iratcsomó digitalizálása kerül, bele számolva a felmásolás, a rögzítés stb. árát. S ne felejtsük el, hogy a kutatók általában állami alkalmazottak, ugyanakkor a levéltár működését is állam fizeti, ráadásul akkor még a kutató tevékenysége is sok esetben állami finanszírozású. Talán érdemes lenne rajta változtatni... 13