Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - MÉRLEG - Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945-1956. Szerk.: GECSÉNYI LAJOS. Budapest, 2007. (SZÁNTÓ LÁSZLÓ)

A publikált források közel felének a tárgyát a két ország közötti kapcsolatok alakulásának-fejlesztésének, vagy éppen beszűkülésének témaköre, annak általános vagy egyedi kérdései képezik. Elsősorban magyar részről készültek ilyen jellegű feljegyzések, jelentések, sőt a politikaformálás akkori legmagasabb színterén, az MDP Politikai Bizottságának ülésén is születtek határozatok a magyar-osztrák külkapcsolatok bővítésének kérdéseiről. Persze az ellentétes következményekkel járó magyar döntéseket is megismerheti a kötet olvasója. Ha leltárszerűen számba vesszük a további témákat, akkor magyar részről a háború végén Ausztria felé menekülők és/vagy oda távozni kényszerült személyek, valamint a hadifoglyok hazatérése, továbbá a Magyarországról elhurcolt és Ausztriában rekedt vagyonok visszajuttatása mellett leggyakrabban a határforgalom, illetve kishatárforgalom, majd a „vasfüggöny" kialakítása és eltávolításának ügye szerepel a kötetben. A gazdasági, elsősorban is a kereskedelmi és közlekedési kapcsolatok kérdései ugyancsak gyakran szerepelnek a külügyi iratok tárgyaként mind magyar, mind osztrák viszonylatban. Megjegyzésre érdemes, hogy a magyar fél által készített dokumentumok között 15-16 olyan található, amelyet nem hivatásos külügyérek jegyeztek. A kevés számú osztrák dokumentum — néhány kivételtől eltekintve — Budapestsn működő, vagy a magyar referensi feladatokat ellátó osztrák diplomaták kezétől származik. A kivételek közül érdemes megemlíteni Julius Raab kancellárnak a Szabad Nép 1956. szeptember 1-х számában ismertetett nyilatkozatát, melyben a magyar műszaki határzár megszüntetéséről hozott politikai döntés kapcsán üdvözölte a kapcsolatok fellendülését. A perspektívákról szólva érintette azt a kérdést is, amely a legtöbbször, s talán a leghangsúlyosabban szerepel a kötetben olvasható osztrák külügyi iratokban, sőt a kapcsolatok helyzetét, fejlődési lehetőségeit taglaló magyar forrásokban is. Ez nem más, mint az osztrák fél által „melegen tartott" vagyonjogi igények ügye, tekintettel arra, hogy a német kézben volt -— illetve került —, vagyonnak a potsdami egyezményre hivatkozva történt szovjet tulajdonba vétele kapcsán Ausztria szerint osztrák vagyonok is erre a sorsra jutottak, továbbá osztrák állampolgárok vagyonát is államosítottak kártalanítás nélkül. Majdnem ilyen súllyal szerepelnek a dokumentumokban a határforgalom, a műszaki határzár, illetve a magyar határőrizet által elkövetett határsértések ügyei. Azonban nem csupán ezek a kérdések voltak osztrák részről a kapcsolatok további fejlesztésének feltételei, hanem a Magyarországon élő osztrák állampolgárok és a kettős állampolgárok magyarországi helyzete, illetve a rájuk is érvényes utazási korlátozások nemzetközijog szerinti rendezése is terítékre került. A dokumentumkötet tartalmi aránytalansága feltehetően a rendelkezésre álló forrásanyag összetételéből fakad. A kötet bevezető tanulmánya jól eligazítja az olvasót a két ország korabeli kapcsolatainak alakulásáról, mégis úgy tűnik a számomra, hogy még jobb fogódzónak bizonyulna, ha egy egészen rövid felvezetést tartalmazna az „új" Ausztria létrejöttéről, s áttekintést nyújtana nemzetközi státusának a külkapcsolatok építését befolyásoló sajátosságairól. A forrásközlés módszereivel kapcsolatban mindössze egy észrevételre szorítkozunk. A bevezető tanulmányban esetenként jelzi a szerkesztő azon forrásnak a kötetbeli közlési helyét, amelyre hivatkozott, más alkalommal azonban elmaradt ez az utaló megjegyzés. Szántó László 102