Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - BESZÁMOLÓK - Emlékülés a Zala Megyei Levéltárban (PAKSY ZOLTÁN)

BESZÁMOLOK PAKSY ZOLTÁN EMLÉKÜLÉS A ZALA MEGYEI LEVÉLTÁRBAN A Zala Megyei Levéltár hagyományt kívánt teremteni azzal, hogy kiemelkedő szakmaitudományos munkát végző egykori munkatársainak emléket állít egy megemlékezéssel illetve konferenciával. így került sor Degré Alajos és Szabó Béla — mindketten a levéltár egykori igazgatói — életét felidéző rendezvényekre. A sor azonban nem ért véget, hiszen a Zala Megyei Levéltár méltán büszkélkedhet azzal, hogy egykori munkatársai között vannak még olyan személyek, akik érdemesek pályájuk felidézésre. E rendezvénysorozat keretében került sor 2008. április 22-én arra az emlékülésre, amely Simonffy Emilnek, a levéltár volt igazgatójának állított emléket születésének 80. évfordulóján. A konferencián egykori pályatársak és kollégák emlékeztek rá, s idézték fel életének egyegy momentumát. Elsőként dr. Orosz István, a Debreceni Tudományegyetem emeritus professzora szólalt fel, aki Simonffy egyetemi éveiről és kutatói munkájáról beszélt. Simonffy Emil a debreceni egyetemen szerzett tanári diplomát 1952-ben. Köznemesi eredetű családból származott, amely a cívisváros elitjéhez tartozott. Ősei közül ki kell emelni Simonffy Imre 1848-as honvéd századost, aki 1875 és 1902 között Debrecen város polgármesteri tisztét töltötte be. Kutató pályájának kezdetét döntő módon határozta meg az, hogy Szabó István professzor tanítványa lehetett. Szabó első kutatócsoportját az 1940-es évek végén a „polgári tudomány" elleni ideológiai harc jegyében szétverték, s bár a nagy tekintélyű Szabó Istvánt személyében nem bántották, több tanítványát letartóztatták. Ezek után maga Szabó professzor — hallgatói védelmében — nem kívánt újabb kutatócsoportot szervezni. Az 1950-es években azonban a diákok maguk jelentkeztek nála, így Simonffy Emil és Orosz István is. Utóbbi felidézte a pillanatot, amikor jelentkezésére reagálva Szabó így válaszolt: „De fiam, nem tudja, hogy az én tanítványaimat le szokták tartóztatni? " Mindennek ellenére a kutatócsoport megalakult, tagjai között Simonffy Emil lel, Orosz Istvánnal, Für Lajos sal, Kovács Zoltánnal, Rácz Istvánnal, Varga Gyulával, Gyimesi Sándorral, Hársfalvi Péterrel és Oláh Józseffel. A Szabó tanítványok második köre az 1960-as években két kötettel jelentkezett, 1960-ban agrártörténeti tanulmányokkal,' 1965-ben pedig egy kétkötetes tanulmánykötettel.

2 Simonffy Emil mind a két kiadvány elkészítésében részt vállalt és publikált is. Szabó István 1959-ben nyugdíjba vonult, de tanítványai tartották vele és egymással a kapcsolatot. Simonffy tudományos kutatásait a parasztság és a népiség témakörében végezte, ezt mutatja kandidátusi értekezése is, amely A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon címet viselte.

3 Simonffyt legfőképpen az az átalakulás érdekelte, ahogy a feudális birtokviszony felbomlása és a jobbágyfelszabadí' Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. SZABÓ ISTVÁN Budapest, 1960. (Továbbiakban: Agrártörténeti tanulmányok) 2 A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. SZABÓ ISTVÁN Budapest, 1965. (Továbbiakban: A parasztság Magyarországon 1. kötet) 3 A tanulmányt a Zala Megyei Levéltár 2002-ben önálló kötetben megjelentette. 103