Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - MÉRLEG - Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945-1956. Szerk.: GECSÉNYI LAJOS. Budapest, 2007. (SZÁNTÓ LÁSZLÓ)

IRATOK MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KAPCSOLATAINAK TÖRTÉNETÉHEZ 1945-1956. Szerk.: GECSÉNYI LAJOS. Budapest, 2007. A két szomszédos ország félévezredes múltra visszatekintő kapcsolatainak egy sajátosan hektikus szakaszáról szerezhetünk új ismereteket a Magyar Országos Levéltár legújabb dokumentumkötetéből. A kiadvány egyszerre folytatása és előzménye a kapcsolatok 1956-1964 közötti időszakát bemutató, 2000-ben kiadott forrásközlésnek. A hidegháborús periódus sajátosságai talán minden előző korszak nemzetközi viszonyainál jobban meghatározták a két ország kapcsolatait, különös tekintettel arra, hogy 1955-ig Ausztria hivatalosan, míg Magyarország 1989-ig ténylegesen nem rendelkezett szuverenitással a külkapcsolatok terén. A tömbpolitika és a Szovjetunió külpolitikai irányvonala által kizárólagosan meghatározott „szocialista tábor" országainak merev elzárkózása miatt, a „két világ" határán lévő országok esetében még súlyosabban estek latba a kiélezett nemzetközi helyzetből fakadó tehertételek. Úgy fogalmazhatnánk, hogy a forráskiadvány szerkesztőjének dolgát rendkívül megnehezíthették a vázolt körülmények. Valószínűleg hálásabb feladat egy szerteágazó és kiegyensúlyozott kapcsolatokkal bíró két szomszéd ország viszonyának bemutatása a források tükrében, mint a jelen esetben. A forráskiadvány tanulmányozása nyomán megerősödött a fenti benyomásunk, miután kiderült, hogy a közzétett 119 forrás közül mindössze 16 osztrák eredetű, 5 dokumentum készült a két fél tárgyalásai nyomán (jegyzőkönyv, egyezmény). Vagyis a források több mint négyötöde a magyar féltől származik. Ebből következően a kötet anyaga szükségképpen kevéssé arányos képet nyújt a két ország kapcsolatainak alakulásáról. Annál is inkább így van, mert jóval több magyar dokumentum készítője vázolja fel, vagy ismerteti részletesebben a két ország kapcsolatainak fő kérdéseit, problémáit és alakulását. Sem a kötet előszavából, sem a bevezető történeti áttekintésből nem derül ki az olvasó számára, hogy mi az oka a publikált források országok szerinti aránytalan megoszlásának. A magyar fél által készített több átfogó, vagy részletező feljegyzés, jelentés alapján van egy feltételezésünk, melyet azonban nem tudunk más módon is alátámasztani. Ezekben a diplomáciai dokumentumokban többször olvashatunk arról — még a fellendülés szakaszában is! —, hogy az osztrákok valami fajta várakozó állásponton lennének a kapcsolatok bővítését illetően. Tehát ezzel, no meg a forrásokból kivilágló és egyes alapvető igényeik ki nem elégítéséből eredeztethető osztrák elégedetlenséggel magyarázható, hogy nem kezdeményezték elsőként a kapcsolatok bővítését, még a rövid enyhültebb időszakokban sem. Ne feledjük, hogy Ausztria 1955-ig elsődlegesen új önálló államiságának elismertetésével, a nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolatainak kérdéseivel volt elfoglalva. Ezen okoknál fogva nem is igen készülhettek osztrák külpolitikusok, diplomaták tollából értékelő vagy részletezőbb feljegyzések, jelentések Magyarország és Ausztria kapcsolatainak alakulásáról. A közreadott források időbeli megoszlásából egyértelműen kiviláglik a kapcsolatok intenzitásának változása. A dokumentumok közel fele az 1945-1948-as években keletkezett, míg egynegyede az 1956. január elejétől október közepéig terjedő időszakban. A kibontakozó külkapcsolatok megritkulását, majd szinte teljes befagyását, az 1955-56ban bekövetkezett fellendülését tehát a puszta számok is híven érzékeltetik. A mélypontot 1949-1950, a hidegháborús fordulat kiteljesedésének évei képezik, mely időszakból mindössze öt közlésre érdemes külügyi iratot talált a kötet szerkesztője. 101