Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - SÁVOLY TAMÁS: Kodály Zoltán a Magyar Rádió Archívumának és a Magyar Országos Levéltár Sajtó Levéltárának gyűjteményében 1925-1944 között

lelkét nem szólaltatja meg: arról, ha nem győz meg valakit a következő felvétel, akkor semmi se győzi meg. Némely sokoldalú zenész mindenféle hangszeren játszik. Igazán jól egyiken sem, mert tökéletesen tudni csak egyet lehet. így vagyunk a nyelvekkel. Egymás rovására tanuljuk őket, beszélünk hármat-négyet, de jól egyet sem. Drága nyelvmesterektől tanulunk váltig idegen nyelveket, abban a balgatag reménységben, hogy egyszer csak angolnak vagy franciának néznek. Erre vagyunk büszkék, ha olykor megesik. Nem kellene inkább arra törekednünk, hogy a magyart ismerjék fel bennünk? S ne akkor tartsanak idegennek, ha magyarul szólalunk meg? Valóban ideje volna magyarul megtanulnunk! Itt az ingyen nyelvmester, a nép. Még épségben őrzi nagy idők örökségét, a magyar beszéd töretlen hangját. Csak legyen kinek átadni, mielőtt elkallódik. De nemcsak azt őrzi. Figyeljük meg azt a haragos, de méltóságos rendreutasítást, mikor a bemondó azzal, hogy nyenyerének nevezi hangszerünket, akaratlanul megbántja őket. Nem tudta, hogy ez csúfnév, de nem tudtuk mi sem, holott 30 éve ismerjük a hangszert. Ebből a beszélgetésből derült ki. Valóban: nemcsak nyelvet, magatartást is tanulhatunk magyarjainktól. Ha az egész Ország úgy megáll a talpán, mint ők, s oly rátartósan utasítja vissza emberi méltósága legkisebb sérelmét, nem érheti baj. Nézzünk bele jól e néhány kis magyar lelkébe, és keressük meg benne magunkat. Értsük meg, mire int már beszédünk hangzása, s annál inkább a benne megnyilatkozó lelkiség: ne féljünk semmitől, merjünk magyarok lenni. Forrás: Magyar Rádió Zrt. Archívuma. Műsordokumentum-tár. Adásnap nyilvántartás szerint: 1939. júl. 18. Budapest I. 18.50 órakor. Szöveghű átirat. 89