Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - HUNGARICAKUTATÁSOK - DÓKA KLÁRA: Céhiratok Kassa város levéltárában

Szintén 1729-ben a német mesterek lemásolták a löcseiek 1660-ban kelt kiváltságlevelét, és átvették saját testületük számára. A céhnek a levéltárban egyetlen számadáskönyve van az 1755-1853 közti időszakból, amit latin, magyar és német nyelven vezettek. A többi könyvet a múzeumban őrzik. A könyvek hiánya mellett gazdag a céh iratanyaga a levéltárban. Limitációk 1627ből, 1633-ból, 1656-ból találhatók, és igen sok az egyéb irat. A céh kiterjedt levelezést folytatott az ország távolabbi városaival (Buda, Pozsony), nagyszámú Kundschaft, tanulólevél, iskolai bizonyítvány került az iratok közé, ahol megtaláljuk az 1848. június 6-iki Céhszabályokat módosító rendeletet, és 1851-ből az Ideiglenes utasítást is. A cipész (varga) céh teljes iratanyaga a levéltárban található.

2" Ebben a testületben jórészt német mesterek dolgoztak, mert a magyarok a 18. század végéig inkább a csizmadia mesterséget űzték. A 19. század elejétől a magyar nyelv itt is használatos volt, és a két mesterség elsősorban a termékek szempontjából különült el egymástól. A vargák első céhlevele 1480-ból származik, amelyet a korabeliekhez hasonlóan a városi tanács és a bíró erősített meg. Ezt 1711-ben latinra lefordítva átadtak a nagyrőcei mestereknek. A kassai vargák ősi kiváltságaikat a 18. században nem erősíttették meg, hanem csak 1840ben váltottak újat az 1813. évi előírások szerint. 1779-1827 között vezették az inasok szegődtetési könyvét, amelyben az eredeti rendeltetés mellett remek bírálatok is előfordulnak. Folytatása az 1805 és 1858 közti nyilvántartás, amely már magyar nyelvű. Az 1828-1878 közt vezetett Protocollum szintén az inasok szegődtetésére és felszabadítására vonatkozik, de ezt németül írták. Igen érdekes forrás a céh legénykönyve (1785-1848), amely az illetők nevén kívül származási helyüket is közli, és így fontos a kapcsolatrendszerek és a legényvándorlások tanulmányozásához. A viszonylag kevés iratanyagban már 1560-tól van Hmitáció, 1590-ből szerződés a rózsahegyi tímár mesterekkel a borjúbőr vásárlásáról, 1784-ből az országszerte kibontakozott legénymozgalom Kassán is várható elterjedéséről stb. Mivel Kassán a bőr kikészítő és feldolgozó céhek erősek voltak, igen gazdag a szűcs céh iratanyaga is.

2

4 Mint jeleztük, ősi kiváltságlevelük 1448. évi megerősítésben olvasható. A városi nyilvántartások szerint a mesterek 1562-ben a magisztrátustól új kiváltságokat kaptak, majd 1582-ben és 1752-ben szereztek privilégiumot az uralkodótól is.

2

5 Szemben a vargák 18. század végétől folyamatos könyveivel, itt igen korai időszakból találkozunk nyilvántartásokkal. Bár ezek áttekinthetetlenségük miatt a szisztematikus kutatáshoz nehezen használhatók, mozaikokban betekintést nyújtanak a testület korabeli viszonyaiba. 1580-1628 között latin, német és magyar nyelven vezetett céhkönyvük a mesterek felvételére, az inasok szegődtetésére, szabadítására, a különféle „kihágásokért" fizetett büntetésekre vonatkozó bejegyzéseket tartalmazza. Folytatása az 1641-1647 közti kötet, amelyben főként a büntetéspénzeket jegyezték fel. Az 1650-től megkezdett Regesztrum már áttekinthetően rögzíti az éves bevételeket és kiadásokat, valamint a vezetőség választások eseményeit. E kötetben 1679-ből vannak az utolsó bejegyzések, de a sorozat csak 1760-tól folytatódik. Az ekkor kezdett, elég zavarosan vezetett nyilvántartás 1806-ig tudósít az % éves céhgyűlések főbb eseményeiről, majd a jegyzőkönyvek sorozatát 1762-1825 közötti számadáskönyv zárja le. 2

3 AMK Cehalia, Cipészek (Obuvníci) 2

4 AMK Cehalia Szűcsök (Kozusníci) 2

5 Céhkataszter, II. köt. 224. 13