Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - HUNGARICAKUTATÁSOK - DÓKA KLÁRA: Céhiratok Kassa város levéltárában

A testületnél két legénykönyvet vezettek, 1751-től és 1760-tól, amelyek szintén köz­lik az érkező és a városban dolgozó legények főbb adatait, ezen belül származási helyü­ket is. Az egyéb iratok közül a limitációk a legfontosabbak, amelyek 1559-ből, 1569-ből, 1633-ból, 1727-ből találhatók meg. A múzeumban a fontosabb iratok közül egyetlen, 1835-től vezetett céhkönyv és néhány céhlevél másolat található. A Keletszlovákiai Múzeum céhes iratai Érdemes néhány szót szólni a Keletszlovákiai Múzeum (Vychodoslovenské múzeum) cé­hes gyűjteményéről is, amely kevesebb a levéltárinál, összesen 29 szervezetre vonatko­zik, de hasonló felépítésű. A kassai céhek különféle tárgyait is ebben a múzeumban őr­zik, és az eredetileg céhládában tartott iratanyag ezekkel együtt került a gyűjteménybe. A múzeumi iratokról, amelyek kiegészítik a levéltárban őrzőiteket Ambrus Orsolya gyűjte­ménykezelő készített igen jól használható leltárt. Szemben a korábban felsorolt testületekkel, a pékek és szabók céhes dokumentuma­inak zömét a Keletszlovákiai Múzeum őrzi. A pék céhet a levéltárban a Cehalia gyűjte­ményében csak egy 1820-1907 közt vezetett számadáskönyv és néhány irat reprezentál­ja. 2 6 A múzeumban őrzik — többet között — az 1703. évi céhlevél 18. századi másolata­it, az I. Ferenc korából (1816) származó privilégiumot, valamint 19 céhkönyvet az 1580­1892 közti évekből, amelyek között számadáskönyvek, legénykönyvek, inasszegődtető és felszabadító könyvek is találhatók. A szabócéh legkorábbi eredeti céhlevele (1457) a levéltár fondjában van, amit 1461­ben a városkönyvbe is bemásoltak. A 15. században a kassai szabók mind németek vol­tak, majd később nagy számban megjelentek soraikban a magyarok is. 1621-ben a városi tanács magyar nyelvű kiváltságlevelüket erősítette meg. 1628-ban az uralkodótól szintén privilégiumot kaptak, aminek másolatát a múzeumban őrzik. 1642-ben ezt latinra fordí­tották és átadták a mecenzéfieknek, majd ahhoz más városok mesterei is csatlakoztak. 2 7 A 16. századig a kassai szabómesterek közé tartoztak a posztónyírók, a 17. századig pedig a szürszabók (csapók), akik nem alkottak önálló testületet. Fokozatosan vidékre költöztek, míg a német és magyar ágra elkülönülő szabó mesterség központja Kassa ma­radt. A céhleveleken kívül a levéltárban limitációkat, Kundschaftokat, tanulóleveleket ta­lálunk. A múzeumban őrzik a magyar szabók céhkönyvét az 1619-1884 közti időszakból, a környező városok (Jászó, Tállya, Liszó, Ratkó) céhleveleit, az 1722-ben kiadott céhsza­bályzatot stb., a német szabók 1766-ban és 1829-ben megújított céhlevelét, valamint négy céhkönyvet az 1798-1873 közti időszakból. A kassai szabó céh történetét a közel­múltban Gyulai Éva dolgozta fel. 2 8 A munka része volt egy Északkelet-Magyarország iparára vonatkozó OTKA kutatásnak, ahol a szerzők támaszkodtak a Kassai Városi Le­véltárban őrzött céhiratokra is. A munka eredményei a Herman Ottó Múzeum 2005­2006. évi évkönyvében és gyűjteményes kötetben jelentek meg. 2 9 * 2 6 AMK Cehalia, Pékek (Pekári) 2 7 AMK Cehalia, Szabók (Krajőíri) 2 8 GYULAI ÉVA: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források. In: Her­man Ottó Múzeum Evkönyve 2006. 181-216. 2 9 Kézművesipar. 14

Next

/
Thumbnails
Contents