Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - SZÖGI LÁSZLÓ: Egyetemi levéltárak Európában

EGYETEMI LEVÉLTÁRAK SZÖGI LÁSZLÓ EGYETEMI LEVÉLTÁRAK EURÓPÁBAN Az universitas, az egyetem az európai kultúra egyik legfontosabb alkotása. A legmagasabb szintű tudás továbbadását, a tudományt művelők és továbbfejlesztők újabb, s újabb generációinak képzését szolgáló intézmények Európa déli és nyugati peremén a 11-13. században alakultak ki. Bologna, Párizs, Oxford, Salamanca egyetemeire a kezdet kezdetétől az akkori keresztény Európa minden részéből érkeztek klerikusok, akik hazájukba visszatérve otthon kamatoztatták az universitásokon megszerzett tudásukat. Az egyetemek hasznossága így fokozatosan Európa minden országában nyilvánvalóvá vált, és a 14. századtól az 1500-as évek elejéig a nyugati kereszténységhez tartozó európai részeken a portugáliai Coimbrától a svéd Uppsaláig és a skóciai Aberdeentö\ a lengyelországi Krakkóig megalakultak az universitasok.

1 Nem maradt ki a sorból Magyarország sem, ahol a középkorban háromszor alapítottak egyetemet (Pécs: 1367, Buda: 1395, Pozsony. 1465), majd Mátyás király egyetemmé kívánta fejleszteni a Budai Domonkos Főiskolát, de egyik kísérlet sem bizonyult tartósnak. Annyi más tényező mellett az egyetemek léte is egyik kritériuma volt a nyugati régióhoz való tartozásnak, s ez a tendencia a későbbi korokban sem szakadt meg. Az Alpoktól északra és a Rajnától keletre, 1348-ban Prágában alapítottak először egyetemet, de már 1500-ban e tágabban értelmezett Közép-Európában is 14 egyetem működött, és számuk térségünkben a 16-17. században részben a reformáció és a rekatolizáció küzdelmének eredményeként rohamosan gyarapodott. A 16. században 16 protestáns vagy jezsuita egyetem és akadémia, a 17. században is mintegy 20 hasonló intézmény alakult Közép-Európában. A 18. századra az egyetemalapítási hullám alábbhagyott, és a század második felétől, a felvilágosult abszolutizmus időszakától az állam vette kezébe a felsőfokú, egyetemi képzés irányítását és gondoskodott az egyetemek fenntartásáról, beleértve az egyetemi gyűjtemények gyarapítását is. A több évszázados nagy egyetemi központokban az universitas működése során jellegzetes egyetemi iratsorozatok keletkeztek,

2 amelyek megőrzéséről kezdetben az egyetem hivatalai, a rektor, a kancellár, a dékánok mellett működő irodák, később általában az egyetemek könyvtárai gondoskodtak. A középkori egyetemek életéből megmaradt oklevelek, a matriculák, promotios könyvek elhelyezése egészen a 19. század elejéig nem okozott jelentős gondot. A 19. század első felétől meginduló gyors fejlődés az egyetemeket szellemi „nagyüzemekké" fejlesztette, ahol diákok ezrei tanultak egyszerre, s a klasszikus fakultások mellett egyre újabb és újabb tudományok követeltek helyet az egyetemek szervezetében. A tudomány fejlődésének megfelelően egyes országokban, 1 Az európai egyetemek történetének legújabb, korszerű összefoglalása nemzetközi összefogással készült, az 1500-ig alapított egyetemek legteljesebb felsorolásával, térképekkel és bibliográfiával. Vö. A History of the University in Europe Volume I. Universites in the Middle Ages. Editor: Hilde de Ridder - Symoens Cambridge, 1992.62-74. 2 Vö. Universitätsstruktur und Studium In: RAINER A. MÜLLER: Geschichte der Universität. Von mittelalterlichen Universitas zur deutschen Hochschule München, 1990. 18-30. A források típusairól Id.: SZÖGI LÁSZLÓ: Az egyetemi írásbeliség újkori forrásai In: Magyar Herold I. Szerk.: KÁLLAY ISTVÁN

. Budapest, 1984. 321 334. 4