Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - Békés megye 1956-ban. I. köt. Szerk.: ERDMANN GYULA. Gyula, 2006. (HORVÁTH JULIANNA)

A kötet 176 dokumentumot tartalmaz, melyek a megye településeinek ábécé sorrendjében, azon belül időrendben követik egymást. Az egy ügyre vonatkozó, összetartozó iratokat a szerkesztő alszámokkal látta el. A kötet első részének 124 dokumentuma az Almáskamaráson, Battonyán, Békésen és Békéscsabán történt eseményeket eleveníti fel. Talán szerencsésebb lett volna, ha ezeket megelőzik a kötet második részében található a megye egészére vonatkozó források. A szerkesztett címek rögzítik a dokumentumok sorszámát, a keltezést, a szerzőt, illetve a kibocsátó szerv elnevezését, a címzettet és a forrástípust. Az iratot követő legenda után a kommentár összefoglalja az irattal, illetve az üggyel kapcsolatos további releváns információkat. A jegyzetapparátus főleg szövegkritikai megjegyzésekre, életrajzi adatokra és hivatkozásokra szorítkozik. Itt kiemelném azt a pontos, — a dokumentumok összefüggéseit bemutató — jegyzetelési munkát, amely elengedhetetlen egy ekkora terjedelmű forráskiadvány esetében. A kötet 20 dokumentum-helyettesítő tartalmi kivonatot tesz közzé. Erre valószínűleg a terjedelmi korlátok miatt kényszerült a forrásközlő. A szerkesztett cím, a legenda, a tartalmi kivonat és a kommentár a különböző betűtípusok használatával jól elkülönül egymástól, s ez megkönnyíti az eligazodást az olvasó számára. 14 tartalmi kivonat közlésére azonban ez már nem igaz. A szöveggondozásnál a szerkesztő a ma érvényes helyesírási szabályok szerint korrigált, de több dokumentumnál [így] megjelöléssel kiemelte az eredeti szövegben helytelenül leírt szavakat, jelezve, hogy nem sajtóhibáról van szó. Ez a megoldás szerintem vitatható, ráadásul olvasás közben zavaró. Ha dokumentálni kívánjuk a korszak hivatali írásbeliségét, stiláris jegyeit, egy gépírónő, rosszabb esetben egy politikus grammatikai, fogalmazási nehézségeit, vagy netalán egy-egy szereplő személyiségét, akkor elegendő egy-két kirívó esetben erre felhívni a figyelmet, ahogy ez meg is történt a 95. dokumentumnál. Véleményem szerint az olvasó érdekében a ma érvényes helyesírási szabályok szerint kell a szöveget teljes pontossággal közreadni. Összességében elmondható, hogy Erdmann Gyula — a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója — több mint egy évtizedes munkájának eredményeként terjedelmében és kivitelében is igen impozáns könyv született. A forráskiadványból széleskörű ismeretanyagra tesz szert az olvasó, s reméljük, mihamarabb kézbe vehetjük a további köteteket. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a kiadvány apparátusa (személy- és névmutató, rövidítésjegyzék, jogszabálymutató) a III. kötetben lesz megtalálható. Horváth Julianna 101