Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - IN MEMORIAM - Varga János, 1927-2008. (LAKOS JÁNOS)

IN MEMÓRIÁM VARGAJÁNOS (1927-2008) Megint egy nagy egyéniség, egy kiváló ember hagyott itt bennünket. 2008. január 10-én délelőtt megdöbbenéssel értesültünk a szomorú hírről: hajnalban életének 81. évében eltávozott közülünk Varga János akadémikus, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatója, volt országgyűlési képviselő, több magas állami kitüntetés, akadémiai és szakmai díj méltó tulajdonosa, számos kitűnő monográfia szerzője, a magyar történettudomány és levéltárügy kimagasló egyénisége. Varga János a Vas megyei Sótony községben született 1927. március 7-én szegényparaszti családban. Mint maga írta később: „a szegény nép sűrűjéből" jött. Nehéz sorsa volt gyermekkorában, ugyanakkor elemi iskolásként hamar megérezte az olvasás, a tanulás örömét. Esze, tehetsége következtében a hat elemi elvégzése után a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban folytathatta tanulmányait, elsősorban annak köszönhetően, hogy az árvaházban ingyenes szállást és ellátást kapott. Gimnazistaként átélte a második világháború végének nehéz időszakát. 1947-ben érettségizett, s arról szövögetett terveket, hogy egyetemet végez és történelem-irodalomtanári képesítést szerez. Nagyon kedvelte a kémiát is, ezért végül mégis a Műegyetem Vegyészmérnöki Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. Nehézségek árán tudta csak biztosítani budapesti megélhetését. Hetek alatt eldöntötte, hogy átiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karára történelem-magyar szakos hallgatónak. Két év után a magyar helyett az újonnan indított levéltár szakot vette fel. Ezt követően tagja lett az Eötvös Kollégiumnak. Már egyetemista korában megírta első, 1952-ben megjelent történeti tanulmányait, amelyekben a 18. századi jobbágyterhekkel foglalkozott. Részt vett a Magyar Nemzeti Történeti Bibliográfia munkálataiban is. 1951-ben szerezte meg történelem-levéltár szakos diplomáját. Tehetségének, akaraterejének és szorgalmának köszönhette, hogy tanult ember lehetett, de О mindig nagy szeretettel emlékezett meg azokról a jóakaratú segítőiről, akik nélkül — úgy vélte —, nem juthatott volna sokra. Az akkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori Magyar Történelem Tanszékén tanársegédi állásba került, majd néhány hónap elteltével ösztöndíjas aspiráns lett, ám az oktatást sem hagyta abba. 1955ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot, disszertációját 1848^19-es témában írta (a nép gerillaharca Jellacic ellen). Még ugyanebben az évben adjunktussá, majd docenssé lépett elő, és 28 éves korában a Történettudományi Kar dékánhelyettese lett. Az 1956-os forradalom idején az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság elnökévé választották, tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. A forradalmi szervekben vállalt szerepe miatt a hatalom 1957-ben eltávolíttatta az egyetemről. Az MTA Történettudományi Intézetébe helyezték át, ahol 1957 októberétől 1968 júniusáig tudományos munkatársként kiterjedt kutatómunkát végzett a magyar parasztság 16-18. századi története témában. Kutatásai eredményeként jelentek meg a következő fontos művei: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767-1849 (1967, német nyelven is), Jobbágyrendszer a magyarországifeudalizmus kései századaiban 1556-1767 (1969), A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban {1971). 102