Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - Békés megye 1956-ban. I. köt. Szerk.: ERDMANN GYULA. Gyula, 2006. (HORVÁTH JULIANNA)

BÉKÉS MEGYE 1956-BAN. I. KÖT. Szerk.: ERDMANN GYULA. Forráskiadványok A Békés Megyei Levéltárból 22. Békés Megyei Levéltár. Gyula, 2006. 681. Az 1956-os forradalom és szabadságharc története a rendszerváltást követően kitüntetett kutatási területté vált, de még ma sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy elegendő ismeretünk van arról, mi is történt valójában 1956-ban a fővároson kívül. Ezért különösen fontosak a helytörténeti forráskiadványok, amelyek túl azon, hogy átadják az olvasónak a forradalom helyi, sokszínű történéseinek izgalmát, rávilágítanak a közösségi cselekvés fontosságára, erősítik az érzelmi kötődést a szülőföldhöz, tudatosítják a valahová tartozás érzését, a lokálpatriotizmust. A forradalom vidéki eseményeiről eddig megjelent színvonalas publikációk sorát gazdagítja Békés megye 1956-ra vonatkozó dokumentumait — most először — bemutató háromrészes forráskiadvány első kötete. A megye településein történt forradalmi megmozdulásokat kitűnően foglalja össze a kötetet bevezető Rend és forradalom: '56 Békés megyében című tanulmány. A szerző rendkívül aprólékosan, 226 jegyzettel dokumentálva teljes megyei körképet ad a helyi eseményekről. A recenzens nem volt könnyű helyzetben, mivel több jegyzet is a később megjelenő kötetek dokumentumaira utal. Előzményként az '50-es években szervezett nyílt diktatúraellenes helyi megmozdulásokat, szervezkedéseket, s ezek retorzióit ismerhetjük meg, majd a tanulmány időrendben veszi sorra az eseményeket a forradalom első napjaitól a megtorlás időszakáig. Bemutatja a kezdeti szakaszra jellemző tömegdemonstrációkat, az uralmi szimbólumok eltávolítását, a mozgásban lévő tömeg és a helyi hatalom között létrejött konfrontációt, valamint azt az önszerveződő folyamatot, amelynek eredményeként kialakultak a helyi önigazgatás forradalmi szervei. A nemzetőrség gyors megszervezése, illetve az, hogy a fegyveres testületek tagjai szinte kivétel nélkül a forradalom mellé álltak, mindenütt biztosította a rend és a vagyonbiztonság fenntartását. A tanulmány külön ismerteti azokat a kiemelkedő személyiségeket, forradalmi vezetőket is, akiknek elévülhetetlen érdemeik voltak abban, hogy Békés megye forradalmáról „kevés kivétellel végig emelkedett és példás eseménysort rögzíthet a krónikás". Összefoglalót olvashatunk Fekete Pál (Békéscsaba), Nádházi János (Gyula), Nagy Lajos (Orosháza), Balogh Elek (Endrőd), Tanító Árpád (Sarkad) és dr. Molnár Mihály (Békéscsaba) főbb életrajzi adatairól, a forradalomban betöltött szerepükről. A kiadványt előkészítő kutatómunka a Békés Megyei Levéltárban őrzött iratokon kívül több közgyűjteményt is érintett: a Hadtörténelmi Levéltárat, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát, valamint a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárat Megjegyzem, a szerkesztői bevezetőben ez utóbbi, mint az MSZP Politikatudományi Intézete, tévesen szerepel. A kötetbe bekerült levéltári források jelentős része a forradalmat követő megtorlás nyomozati és büntetőjogi iratai közül került ki: rendőrségi vizsgálati anyagok, vádiratok, bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei, ítéletek. A szerkesztő ezeken kívül felhasználta a helyi tanácsi- és pártszervezetek, valamint a fegyveres testületek — „ellenforradalmi eseményeket" összefoglaló — központi utasításra készített jelentéseit, beszámolóit is. Bekerültek a kötetbe a megyei újságírókra, pedagógusokra, egészségügyi dolgozókra, színművészekre vonatkozó felülvizsgálatok iratai, valamint az egyházügyi főelőadó jelentései is. Alapos forráskritikával a dokumentumok alkalmasak a helyi fórra99