Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Cs. Varga Katalin: Egy ügynök emlékezik: 1956 a Magyar Posztógyárban: forrásközlés / 60–68. o.

elér: az „én"-ről az „ő"-re való átváltás során az önéletíró elbeszélőként megkettőződik, és úgy beszél magáról, mintha más valaki lenne, egy szerepet vehet fel.

12 A megkettőződés jelzi az elbeszélő identitásának zavarát: „Mezei"-ben keveredik a forradalmár, a munkástanácstag és a jelenlegi ügynök, aki segédkezet nyújt a rendszernek a forradalom teljes leveréséhez.

13 Az identitászavart jelzi, hogy jelentéseit ügynöklétének első hónapjaiban (több mint egy évig) szinte egyszer sem sikerül a szervtől kapott fedőnévvel, „Mezei Péter"-ként aláírni. Általában a Péter helyett a saját keresztnevét (Pál) írja a „Mezei" mellé, de van olyan jelentés, amelyet „Mezei Péter Pál"-ként jegyez. Az önéletírással kapcsolatban a tulajdonnév amúgy is problémaként jelenik meg. „ Ebben a névben összegződik annak a léte, akit szerzőnek nevezünk: a szövegben ez az egyetlen kétségbevonhatatlanul szövegen kívüli jegy utal valóságos személyre, s ö kéri, hogy végső soron neki tulajdonítjuk a teljes írott szöveg kimondásának felelősségét. A szerző szövegbeli jelenléte sokszor erre az egyetlen névre korlátozódik. "

14 Esetünkben ez a név: „Mezei Péter". Létét nem anyakönyvi kivonat, hanem a beszervezését bizonyító 6-os karton tanúsítja. Fedőnevét nem tekinthetjük álnévnek, mert ugyan ez a név megkettőződését jelzi, de az álnév a személyazonosságon semmit sem változtat.

15 Ez „Mezei" esetében nem így volt, ahogy láttuk a személyazonossága az új nevével együtt változott. írásomban arra szerettem volna rámutatni, hogy a levéltári források új ráolvasása milyen lehetőségeket tartogat a kutatók számára. Nemcsak a történeti tényekért fordulhatunk hozzájuk, hanem egyéni identitásokat is kifejező szövegként is olvashatjuk őket. 1. sz. dokumentum:,, Mezei Péter" fedőnevű ügynök jelentése, 1957. október 26. Jelentés adta: Mezei Péter idő: 1957. IX. 26. vette: Nagy őrgy. Valamivel korábban, úgy 10 óra körül mentem be a gyárba 1956. IX. 23-án. Ezen a napon délutános műszakban dolgoztam. Korábbi bemenetelem célja volt, hogy e napra tervezett DISZ választásról riportot írjak. Ugyancsak erre a napra tervezte a vállalatvezetőség az értelmiségi ankét megrendezését is. Egyikből sem lett semmi. A szerkesztőtől értesültem legelőször, hogy a fésűsfonodában egyetemi ifjak jártak és felolvasták a 14 pontot mint a magyar ifjúság követelését. Siettem át az üzemünkbe, hogy közvetlen benyomásokat szerezzek. Az általános hangulat derűs volt. Az volt a benyomásom, hogy az emberek egyetértenek a 14 ponttal, olyan megjegyzést nem hallottam, amelyik elítélte volna a felolvasott pontok követeléseit. 12 LEJUENE: A harmadik személyű önéletírás. In: PHILIPPE LEJUENE: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatott tanulmányok. Szcrk. Z. VARGA ZOLTÁN. Budapest, 2003. 114-115. 13 Vö. RAINER M. JÁNOS: AZ ötvenhatos és az állambiztonság. „Egri Gyula" esettanulmánya. Elet és Irodalom. 50. (2006) 19. 14 LEJUENE, 2003.a, 25. 15 LEJUENE, 2003.a, 27. 62