Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Erdész Ádám: A felejtés stációi: 1956 emlékezete / 52–59. o.

horthysta rendszer volt kiszolgálói váltották fel... "

]é A forradalom majd minden szereplője személyre szóló minősítést is kapott. A háború előtt hivatali állást betöltő tisztviselőknek rendszerint a „horthysta" jelző járt ki, a birtokos parasztoknak a „kulák", igen negatív konnotációja volt a kupec kifejezésnek is. A fiatalabbakra gyakran alkalmazták a „kulákcsemete" minősítést. Ha munkásként vett részt valaki a forradalmi bizottságban, neve mellett általában a csavargó, lumpenproletár minősítés olvasható. Különös súllyal esett latba a korábbi — többnyire a Rákosi időszakban letöltött — szabadságvesztés, ilyen esetekben nem maradhatott el a „börtöntöltelék", „büntetett előéletű" kifejezés.

17 Ha nem volt semmilyen felhasználható valóságtöredék, akkor jött valami hazugság. így minősült a gyulai forradalmi bizottság szociáldemokrata vezetője, akinél kevés ember tett többet a forradalom békés keretek között tartásáért, egyszerűen anarchistának. A helyi fehérkönyvekben, az 1957-es uszító hangú újságcikkekben olykor a forradalmi szervek tisztségviselőinek teljes névsora napvilágot látott, aminek nyomán nemegyszer a hozzátartozók is igen nehéz helyzetbe kerültek.

18 Ahogy a hatvanas évek elején a közvetlen megtorlások befejeződtek, az '56 emléke ellen irányuló verbális agresszió is csitult. Sőt lassan-lassan a forradalom tematikája eltűnt a lapok hasábjairól és a közbeszéd más fórumairól. Ha a forradalom után megindult Békés megyei lap, a Békés megyei Népújság évfolyamainak október 23-i számait végiglapozzuk, a következő vezető anyagokra bukkanunk: 1960 —A gyarmati rendszer alkonya, 1961 — Korunk Kommunista Kiáltványa (az SZKP XXII. Kongresszusáról, ahol is elfogadták a kommunista társadalom Szovjetunióban való felépítésének programját), 1962 — Önkéntesség és érdekeltség, 1963 — Ne dobjuk ki a pénzt az ablakon (a vasárnapi szállításról), 1965 -A jó gazda módján. A lap nemcsak október 23-án mellőzte a témát, novemberben sem esett szó a forradalomról. A kivétel 1966 volt; a tizedik évfordulón — november 4-én — a megyei fehérkönyvek egyik szerzője írt az újság belső oldalain elhelyezett cikket arról, hogy nem lett igazuk azoknak, akik nem hittek az ország talpráállásában. A cikk egyik tételmondata, hogy „ mindjobban kibontakozik a szocialista nemzeti összefogás és egység", melynek nyomán a számba jöhető alkotó erők hatni tudnak.

19 A cikk argumentációjában komoly szerepet játszottak az életszínvonal emelkedéséről szóló bekezdések. A csend az 198l-es, nagyobbrészt központi megemlékezésekről beszámoló cikkeket leszámítva egészen 1986-ig teljes volt. A hallgatás mélységét dokumentálja, hogy nemcsak a lap kiemelt fontosságú hasábjain, de még az 1980-as években működött „Évfordulók" rovatban sem esett szó a forradalomról. 1983. október 23-án például két, naphoz kötődő jeles eseményről olvashatunk: Ballagi Aladár, valamint a 18 éves korában elhunyt Geisler Eta „hímezőnő és nagyszerű kommunista ifjúmunkásnő" születésnapjáról. Ha összegezzük a hatvanas-hetvenes években kialakult helyzetet, azt állapíthatjuk meg, nemhogy a köztereken nem voltak olyan pontok, amelyek az emlékezet helyeinek funkcióit betölthették volna, de még a temetőkben sem. Jogszabály rendelkezett arról, hogy a kivégzettek sírjáról senki ne kaphasson információt. S ha akadt is valaki, aki ismerte a kivégzettek sírhelyét — mint Békéscsabán Mány Erzsébetét és Farkas Mihályét —, már a sírok rendben tartásához is nagy bátorság kellett, hiszen a kegyelet akár meg16 Ellen forradalmi események Békés megyében I. Békéscsaba, 1957. 2., 4. 17 Békés község vb-jének jelentése az ellenforradalmi eseményekről. In: ERDMANN, 98-108. 18 ROCSKÁR JÁNOS: Tótkomlósi ellenforradalom. Tótkomlós, 1957. 24. " ROCSKÁR JÁNOS: A ncmzcthalál komor víziója helyett. Békés megyei Népújság, 1966. november 4. 57