Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Erdész Ádám: A felejtés stációi: 1956 emlékezete / 52–59. o.

ellenforradalom" képes története.

15 A sorozat a Standard és a Mindszenty per egy-egy kockájával indul, e képek mellé társul a néhány emigráns magyar lap fotója, valamint több olyan felvétel, amely a nyugati hírszerzés jelenlétét hivatott bemutatni. A Mindszenty és a Standard-képpel az összeállítás szerkesztői eleve a korábbi nagy erejű ideológiai kampányokhoz kötötték 1956 értelmezését. Függetlenül attól, hogy a korábbi kampányok is koncepciókra épültek. A második tábla az ideológiai előkészítést mutatta be ötletesen: Háy Gyula, Novobátzky Sándor Irodalmi Újságban megjelent nevezetes cikkeinek felvillantása mellett az oldal középpontjában Tardos Tibori a Petőfi Kör sajtóvitáján ábrázoló kép áll, következik tőle egy, a Landerer-nyomda elfoglalását emlegető idézet, majd a képsort a Szabad Nép székháza és a rádió elleni támadást bemutató rajz zárja. (Grafikai munka Molnár László.) Egyszerűbben és hatásosabban aligha lehetne megjeleníteni a „második fő okot." Hasonló, képeket, idézeteket, grafikákat elegyítő összeállítás jelzi, hogy küszöbön állt a gyárak és földek visszaadása tulajdonosaiknak. Két nagy tabló mutatja be a harcoló forradalmárokat: Király Béla, Dudás Józsefképp mellett felvillan egy állítólagos miskolci szervező nyilasegyenruhás képe, a börtönökből kiszabadult bűnözők csoportjai — itt egy külön statisztika is látható a kiszabadult bűnözőkről —, s ott vannak a „pesti srácok" ismert fotói. Az aláírás: „A lelkiismeretlen ellenforradalmárok gyermekeket fegyvereztek fel. " A képeket látványhoz értő szerkesztő válogatta és retusálta, így akinek ellenszenvesnek kellett lennie, az valóban ijesztő. Az összeállítók kiemelkedően nagy terjedelmet, öt tablót szenteltek a „terrorcselekményeknek" és a Budapesti Pártbizottság ostromának. Tablónként 10-15 véres jelenetet ábrázoló kép sorakozik egymásután, összetört kommunista szimbólumokkal vegyesen. Az egyik tabló közepén Magyarország térkép látható, telepöttyözve, jelezve, hogy hol történt „terrorcselekmény." A tablósorozat a szovjet katonákat, csak az elesett hősöknek szentelt oldalon említi, az „ellenforradalom" elleni harchoz magyar kommunisták képeit társítja. Olyan nevek bukkannak fel ezen a sorozaton, amelyek a korabeli sajtóban is szerepeltek. Az utolsó képen egy, a szarvasi „ellenforradalmárok" lefegyverzésében részt vett iskolaigazgatót láthatunk reá tekintő általános iskolás gyerekek körében. (Mintha előlegeznék '56 emlékének kezelését.) A sorozatot a „mibe került mindez", „a gazdasági élet helyreállítása" típusú összeállítások zárják. Már ebben az összeállításban is kiemelt helyen szerepeltek az 1957. május 7-jén, a Hősök terén tartott tömeggyülés képei, Kádár Jánossal és Marosán Györggyel. Hol teljesebben, hol töredékesebben, ez az értelmezésváltozat jelent meg az 1957ben kiadott fehérkönyvekben, és a nem nyomtatásra szánt összefoglaló jelentésekben is. Ahogy a való életben brutális volt a megtorlás, '56 telén erőteljes verbális agresszió bontakozott ki. Az ötvenes évek propagandájának stílusához hasonlóan ezek a szövegek is a célba vett személyek teljes morális megsemmisítésére és kirekesztésére törekedtek. A tények alig számítottak, bizonyos valóságelemekre leginkább azért volt szükség, hogy az előadottak hihetőbbnek tűnjenek. Az 1957-ben alkalmazott argumentáció erősen épített az ötvenes évek első felében sulykolt negatív sztereotípiákra. A Békés megyei fehérkönyv leggyakrabban használt minősítése a „horthysta", fasiszta, nyilas, kulák kifejezés. A fehér könyv szerint a békéscsabai nagy tüntetésen félrevezetett emberek vettek részt, „azonban a Horthy-rendszer levitézlett emberei szervezték". „A törvényes tanácsokat a 15 A magyarországi ellenforradalom (1956. október 23. - november 4.) képekben. Összeállították a Legújabbkori Történeti Múzeum munkatársai. Budapest, 1957. 56