Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - IN MEMORIAM - Katona Csaba: Kosáry Domokos (1913-2007) / 91–92. o.

KOSARY DOMOKOS 1913-2007 2007. november 14-én elhunyt Kosáry Domokos, a magyar történésztársadalom általános nagyrabecsülésnek örvendő doyenje. 1913. július 31-én látta meg a napvilágot a ma Szlovákiához tartozó Selmecbányán, majd alig néhány évvel később a 20. század lényegében egészét átívelő életpályájába korán beavatkozott a történelem: a trianoni döntés következtében családja elhagyta a Felvidéket. Az egyetemet már Budapesten végezte (többek között Szekfü Gyula hallgatója volt), kiemelkedő tehetsége pedig hamar kiviláglott, amit jelez, hogy tagja lett a korabeli „elitképzőnek", az Eötvös Kollégiumnak. Doktorátusi címét 1936-ban szerezte meg. Tudása azonban nem csupán az egyetem falai között gyarapodott, hanem nyugat-európai (előbb Franciaország, majd Anglia) és Egyesült Allamok-beli tanulmányi utak során is. E tanulmányutak nem pusztán szakmai érdeklődését, de politikai orientációját, demokratikus gondolkodását is fémjelezték. Nem véletlen, hogy 1940-ben angliai és amerikai útja tapasztalatai alapján ő tudósította titkos diplomáciai megbízatása alapján Teleki Pál miniszterelnököt a hivatalos magyar politika nyugati megítéléséről. Az egyetem elvégzését követően tanára volt az Eötvös Kollégiumnak, és nem volt még harmincéves, amikor (1941-ben) igazgatóhelyettese lett az intézménynek. 1945-ben már az igazgatói posztot töltötte be, emellett pedig tanított az egyetem Újkori Magyar Történeti Tanszékén. Érdeklődése homlokterében ezekben az években a 19. század állt, ehhez kötődő munkásságát pedig két kötet határozza meg: A Görgey-kérdés és története (1936), Kossuth Lajos a reformkorban (1946). 1941-től emellett már ő volt a Teleki Pál Intézet berkein belül életre hívott Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese is, 1946-1949 között pedig tanszékvezetői posztot töltött be a budapesti egyetemen. Az egyik agresszív nagyhatalom érdekköréből a másikéba került országban azonban Kosáry Domokos ismét útjában volt a kultúrát, művelődést maradéktalanul a diktatórikus politika szolgálatába állító hatalomnak. Európai gondolkodása, demokratikus nézetei, az igaza melletti határozott és bárkivel szemen vállalt határozott kiállása, gerincessége törvényszerűen tették lehetetlenné érvényesülését a marxista nézetek kötelező térhódítása idején; egyetemi pályafutása így tört derékba 1949-ben. Ám épp ezek az évek voltak azok, amikor korábbi óriási mértékű adatgyűjtése alapján elkezdte megszerkeszteni azt a kézikönyvet, ami mindmáig alapmunkának számít minden történész számára: a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába három kötete 1951 és 1958 között látott napvilágot. E páratlan munkát ráadásul úgy végezte el, hogy 1954-től vállára nehezedtek az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatói gondja is. 1956 októbere, mint sokaknak, úgy Kosáry Domokos számára is a reményt jelentette. Amikor a magyar történészek forradalmi bizottsága megalakult, elvállalta e testület elnöki pozícióját és e minőségében aktív szerepe volt a Nagy Imre-kormány nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében: 1956 bukása után a hatalom megtorlása nem késett sokáig: Kosáry Domokost 1957-ben letartóztatták. A börtönből csak 1960-ban szabadult — amnesztiával. Sorsának ezt követő fordulatát e lap hasábjain különösen fontos hangsúlyozni. Börtönéveit követően Kosáry Domokos a Pest-Nógrád Megyei Állami Levéltárban jutott munkához. Ily módon, bár tragikus események sodorták őt idáig, a magyar történettudo91