Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - IN MEMORIAM - Érszegi Géza: Gerics József (1931-2007) / 89–90. o.

pedig a kormányzattörténetben való mesteri jártasságának adta tanújelét azzal, hogy a magyarországi rendiség korai szakaszát és az európai fejlődést párhuzamba állította. Tisztelte a levéltári anyagot és elődei munkáját, ezért csak ritkán kutatott eredetiben. Kutatási területe az Árpád-kor volt, amely korszaknak szinte minden levéltári forrása publikált, ezért is ritkán láttuk a Magyar Országos Levéltár kutatótermeiben. Nem restellt azonban soha tanácsért, felvilágosításért a levéltári munkatársakhoz, egykori tanítványaihoz fordulni. Tapintatossága, különösen, ha máson kellett segítenie, nem ismert határokat. Tanárként is, tudományos kutatóként is akkor örült igazán, ha számára izgató kérdéseket megvitathatott. Személyesen vitatkozva gyakran tért át a szeretett, otthonos latin nyelvre, nemcsak idézve a forrásokat latinul, hanem a maga mondandóját is ezen a nyelven fejtve ki. Impulzív alkatából következően a vitában mindig élénk volt, de nem bántó. Sajnálatos, hogy szakmai vitái csak nyomtatásban maradtak ránk, s a nyomtatott szöveg elfedi a gondolkodó, kétkedő ember vitában is rokonszenves megnyilvánulásait. Requiescat in pace! Érszegi Géza 90