Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - HÍREK - Apró Erzsébet: A magyar levéltári rendszer jövője: javaslat a levéltári rendszer reformjára: beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2007. november 6-án, Budapesten tartott szakmai napjáról / 62–67. o.

Összegzés Szervezeti kérdés A jelenlegi levéltári rendszer fenntartható és fenntartandó. Az általános közlevéltárak, a MOL, a megyei levéltárak és a fővárosi levéltár, az országos szaklevéltárak, a felsőoktatási intézmények levéltárai, a magánlevéltárak, valamint az önkormányzati, városi levéltárak, média levéltárak. Ez az intézményi rendszer szerves fejlődés alapján alakult ki, ami több évszázados fejlődés eredménye, melytől elválasztandó a mindenkori fenntartó.

4 Az 1995-ös levéltári törvény egységesen vonatkozik minden levéltárra. Lényeg az, hogy a rendszer elbírja az összes fejlődésből adódó feladatokat. Innen kell kiindulni, és meg kell nézni, hol, hogyan és mit kell fejleszteni. Az intézmények fenntartása mára a konvergencia-program miatt felborult. Itt kellene sürgős segítséggel megállítani a megszorításokat. Ugyanis a folyamatosan keletkező iratokról folyamatosan gondoskodni kell. Ez pedig állami érdek. A reformok zajlanak, társadalmi kihívás van és mind a kettőnek megfelelni folyamatos fejlesztéssel lehet. Célfeladatokra kellene biztosítani forrást (infrastruktúra fejlesztése, informatikai fejlesztés, digitalizálás). E mellett a köziratok begyűjtéséhez is, ami szintén folyamatos. A „szolgáltató levéltár" a cél. Bármilyen a közigazgatási szolgáltatás, a közigazgatási átszervezés (regionális) bárhogyan alakul, a levéltári struktúra maradjon, a levéltári anyag tulajdonlásával kapcsolatban pedig, nem vitás, hogy az a nemzeti örökség része. Bármilyen irányban változik az államigazgatás, bárki legyen is a levéltár-fenntartó, a leginkább költséghatékonyan a jelenlegi rendszerben biztosítható az intézmények működése. A szolgáltató levéltár A javaslathoz hozzászólók felvetették, hogy a szakma érdekérvényesítő képessége gyenge. Példaként hangzott el, hogy a levéltári iratokat más közgyűjtemények kiállításokra kikölcsönzik (tehát a levéltárak ott vannak a megjelenésben), de a végső eredményt, a dicséretet a kiállítás rendezője aratja le. Olyan világban élünk, ahol sok a változás. A levéltári munka, amelyben generációk nőttek fel, az a hagyományos levéltári rendszer. Ez a fajta levéltári struktúra is átalakul. A könyvtárak és múzeumok is megváltoztak (pl. játszóház), a kor igényeihez alakultak. Ha a levéltárak nem tudják ezt megtenni, végletesen lemaradnak. Ebben nem volt konszenzus. Regionális levéltárakra az államnak nem lesz pénze. Éppen ezért, semmi eredményt, értéket nem szabad veszni hagyni. A megyei, városi levéltárakat erősíteni kell, a közvélemény figyelmét fel kell hívni azokra az értékekre, amit ezekben az intézményekben őriz4 Az 1723. éviXLV. te. kimondta, hogy az országgyűlési, közigazgatási és bírósági iratokat az ország közlevéltárában kell elhelyezni, egy arra alkalmas épületben, és az iratokat a levéltár őrének gondozására kell bízni. 1756-ban megalakult az ország levéltára (archívum regni), melynek főfelügyeletét a nádor gyakorolta, majd a belügyminisztérium, később a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alá került az Országos Levéltár. Az 1723. évi LXXIII. te. 1. §. a vármegyékben, ahol nem volt még, megyeházát kellett építeni, ahol az iratok őrzésére levéltár létrehozását írták elő. A megyei levéltárakat 1952-től állami kezelésbe vették, majd 1968-ban a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak kezelésébe adták. A megyei levéltárak 1992-től a megyei önkormányzatok intézményei. 66