Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Cserna Anna: A bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyagai: 2. rész / 26–36. o.

példája, ahol a községi elöljáróság állította össze a mind a földigénylök, mind az elkobzás alá eső családok jegyzékét. A telepes földigénylő bizottságok, vagy másképpen az „ötös bizottságok" a jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1945. április 4. és június 15. között alakultak meg a községekben. Szerepük óriási volt, hiszen ezek a bizottságok határoztak a vagyonelkobzásokról, és a döntéseiket szinte azonnal realizálták; igazolva, hogy valóban a Földbirtokrendező Tanács a folyamatból egyelőre kiiktatódott. A telepítési biztostól származó „ megengedem, utasítom" kezdetű iratok jelentős része a sváboktól jogtalanul elvett ingóságok, ruha-félék visszaadására, vagy a telepes őrizetére bízott ruhaneműk, bútorok soron kívüli kiadatására szólította fel a községi elöljáróságot, illetve a földigénylő bizottságot. A források csak sejtetik a vagyonvesztettek lelki megrázkódtatását, a telepesek aggodalmát. Vajon szabad-e, lehet-e birtokba venni a másét, vajon végleges lesz-e a maradásuk? Bodor György a bonyhádvarasdi telepesek előtt elhangzott gesztus jellegű fogadalmával — „Ha menni kell, veletek megyek. Ha veszni kell, veletek pusztulok." — sorsközösséget vállalt.

22 Újabb bizonyítékát adva ezzel a székelyek ügye iránti rendíthetetlenségének. A panaszok többsége a mindennapi összeütközésekről, a telepesek viselkedéséről, a pontatlan volksbund-listákról, birtokösszeírásokról, sváb ingóságok visszakéréséről szóltak. A helybeli őslakosságnak a kitelepítendők iránti együttérzéséről és segítőkészségéről nagy bátorságot feltételező eset tanúskodik, amelyről az aparhanti telepesek bejelentéséből értesülhettünk. A község postamesterei a kormánybiztos telefonját lehallgatva, a titoktartást megszegve megakadályozták egy sváb ház kiürítését. Bátaszéken az ős- és új lakosság közötti éles szembenállást leginkább Németh Kálmán plébános levelei érzékeltetik. A jelentésekben is hétköznapi történetek elevenednek fel. Például egyedinek nem tekinthető a majosi telepes földigénylő bizottság tette, miszerint a rossz viselkedésű, önkényeskedő, verekedős telepest kizárta mindenféle igénylésből. De az is előfordult, hogy a német németet jelentett fel. Sokféle listát is találhat a kutató: többek között a telepes családok nevei, a családtagok száma és a származás feltűntetésével készült névjegyzékeket, végleges elhelyezési és az áttelepítés elöl megszököttek jegyzékeit. Egyetlen (!) hüségmozgalmi névsor maradt fenn, Tevel település anyagában. A „sváb-mentő, legnagyobb sváb fészek" titulust kiérdemlő Högyész község iratai között juttatási összeírási ív is fennmaradt. Csángó családok hányattatásai, ideiglenes tartózkodásuk megjelenik Zomba, Grábóc falvak telepítési irataiban. A baranyai telepes községek közül Hidas, Püspöknádasd (Mecseknádasd), Véménd településekre vonatkozóan lehet kutatást végezni. Az egyéni panaszok, a fellebbezések, a főispánnak továbbított jelentések, a földrendező tanáccsal, a járási rendőrséggel, az orosz katonai parancsnoksággal folytatott levelezések és az interaálási ügyek alkotnak egy-egy tárgyi csoportot. A Fellebbezések című csoport sokszínűsége, sokrétűsége csupán figyelemkeltő felsorolással jelezhető. A telepes juttatások különféle ügyei mellett itt helyezték el az 1939-es völgységi választásokról készített csendőrségi jelenést, számos parasztpárti iratot, a székely parasztszövetség alakuló jegyzőkönyvét, a bátaszéki vagyonelkobzó véghatározatot, a Kisdorogra véglegesen letelepített, ám mégis távozni szándékozó telepesek aktáját. Ugyancsak ebben az iratcsomóban olvashatjuk a már említett aparhanti postamesterek, postáskisasszonyok történetének további epizódjait.

23 TALPASSY, 35-36. TMÖLX. 51.56-57. doboz 30