Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Cserna Anna: A bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyagai: 2. rész / 26–36. o.

összesen 38 községben a 3821 bukovinai családot 3721 házban helyezték el, és számukra 33085 kh földet és 1508 kh szőlőt jutattak.

12 Bodor György a letelepítés menetéről, az alkalmazott módszerekről is részletesen beszámolt az emlékirataiban. Az érkező székelyeket a járás bevezető útjainál hirdetmény fogadta. A magányosoknak, az öt főnél kisebb csoportnak 5-6 napi élelemmel, takarmánnyal Bonyhádorv a telepítési hivatalban kellett jelentkezniük. Közben a nagycsoportok a végleges letelepítésükig a járás határában várakoztak. Május közepén a székelység már együtt volt, kivéve a Bácskában maradt 400 családot.

13 Az egy faluból származókat együtt egy településre irányított. A sokgyermekes családokat a legnagyobb házakba költöztették. „ Olyan kezdetleges eszközökkel, mint itt, azt hiszem még nem történt honfoglalás. " — emlékezett vissza Bodor az egyik írásában. Kidolgozott terv, számadatok hiányában cselekedett. Nem volt tudomása a bukovinai székelyek létszámáról, az igénybe vehető földterületek nagyságáról, a diszponálható házakról. Információja csak annyiból állt, hogy a Völgységi járásban közel 30 ezer német élt, akiknek felét, kétharmadát ki kell telepíteni. Természetesen karhatalmi segítséggel és „ Volksbund alapon " a németeket a koncentrációs tábornak kinevezett lengyeh volt Apponyi-kastélyba internálták. A ki- és betelepülés egyidejűségét alapelvként kezelte. „Menet közben" Bodor is belátta, hogy nehéz volt megállapítani, ki tekinthető bundtagnak?

14 A helyi vezetők nem egyszer „szabotáltak" a listák készítésekor a német lakosság megmentése érdekében. Bodor elismerte módszereinek „forradalmi" voltát, amelyek elsősorban a föld megszerzésére irányultak a 600/1945. M. E. sz. rendelet 4., 6. §-a irányadó cikkelyei nyomán. „A német nácizmus politikai és gazdasági érdekeit támogató magatartás" is elegendő volt a vagyonelkobzáshoz, amely alapján minősítették az egész családot. Bodor a kiürítendő falvak jegyzékét mindig előző este közölte — utasítás formájában — a rendőrséggel.

15 A rendőrség túlkapásait sem nélkülöző falu-kiürítéssel a betelepítés zökkenőmentesen, gyorsan véghezvihető volt. Azzal már nem számolt, hogy a németek németországi kiszállításukig visszatértek lakásaikba, és a kényszerű együttélés újabb konfliktusokat indukált. Szerinte a legfőbb cél, — a gazdasági munka folyamatossága — ily módón garantáltan biztosíttatott. Elviekben a székelyeket teljesen üres házakba kellett volna betelepíteni, mivel azonban semmijük sem volt, a bútorok, a háztartási felszerelések, az élelmiszerek, a ruházat is az elkobzás tárgyát képezték. Bodor Györgyöt sok támadás érte azért, mert olyan családokat is érintett az elkobzás, akik a törvény paragrafusain kívül estek. Számításai szerint a 12 ezer német gazdaságból kb. 2,7% szenvedett vagyonfosztást. Úgy tűnik eléggé nagyvonalúan bánt a számokkal, sőt figyelmét elkerülte az otthonaikból más településekre távozottak, a vagyonkorlátozottak népes száma és sorsa. Önigazolásaként ezt a „ meglepetésszerű rohammal" teremtett szituációt úgy magyarázta, hogy 1-2%-nyi hiba „a történelmi eredmény mellett nem számít. A kollektív igazságok érvényesítése elkerülhetetlenül együtt jár egyéni tragédiákkal. "

l6 A módszerét maga is szabálytalannak minősítette, hiszen a vagyont elvenni és juttatni csak az elkobzási határozatok meghozatala után lehetett volna. Bodor taktikázott azzal, hogy a kész tények kerültek törvényesítésre. A 12 THIERY, 1-5. 13 Forrás, 34-35. 14 Forrás, 27-34. 15 Forrás, 41-45. 16 Honfoglalás, 1-7. 28