Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Cserna Anna: A bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyagai: 2. rész / 26–36. o.

CSERNAANNA A BONYHÁDI SZÉKELY MÚZEUM EGYESÜLET LEVÉLTÁRI ŐRIZETBEN LÉVŐ IRATANYAGAI II.

1 Magyarországon a nemzetiségi politika mindig is problematikus helyzeteket teremtett. 1945-ben sokan, magánszemélyek és hivatalban lévő kormányok úgy vélték az alakalom megadatott a nemzeti kisebbségek jogainak jogi keretek között történő rendezésére. A nagyhatalmi politika áldásával és a belpolitikai meghatározottság alapján a telepítések megtörténtek az országban. Oly hosszú idő elteltével még mindig feltehető a kérdés: megoldotta-e a radikálisnak mondható telepítési akció a felhalmozódott feszültségeket? Bár számos tanulmány készült e témában, a történtekkel, a forrásokkal való szembesülés nem teljes ma sem.

2 A Völgységi Székely Múzeum Egyesület fondja szép számmal őriz a dél-dunántúli, elsősorban a tolna megyei németek kitelepítésére és a bukovinai székelyek letelepítésére vonatkozó, ismertetésre és feltárásra méltó iratot. A telepítési, illetve a megtelepedés időszakát idéző dokumentáció szinte a keletkezésétől fogva már a múzeumi egyesület gyűjteményét gyarapította. A Bonyhádi Telepítési Hivatal A németek esetében a „ minden nemzeti kisebbségnek jogában áll ott élni, ahova a történelem viszontagságai sodorták" elve nem igazolódott be. A hazai németség felelősségre vonása a földreformrendelet elfogadását követően lett tárgya igazán a politikai vitáknak. A pártok többsége a németek kitelepítése mellett voksolt. A földtörvény hatálya kiterjedt a volksbund tagok, a népellenes, háborús bűnösök vagyonának elkobzására. Ez lehetőséget adott a kollektív bűnösség elvének alkalmazására. A megbüntetés igénye összefonódott a tiszántúli nincstelenek földhöz juttatásával, a menekültek és a bukovinai székelyek elhelyezési dilemmájával. A gyakorlati végrehajtás szabályozatlanságából következett, hogy szervezetlenül, egyéni tervek szerint, pártok közreműködésével megindult a telepítés. Végül a törvényhozás megkésve ugyan, de mégis megalkotta a szükséges törvényeket. A Népgondozói Hivatal felállításával állami hivatali ügyintézést kapott a ki- és betelepítés.

3 E közben volt egy központi felügyelet nélküli korszak, amely alatt a tolnai telepítési események lezajlottak. A Bonyhádi Telepítési Hivatal létrehozójának, Bodor Györgynek visszaemlékezéséből és egyéb írásaiból a hivatal működését részleteiben ismerhetjük meg. Bodor György"' telepítési vállalkozása irányító központjául a közel 80%-ban németekkel lakott, „Schwábische Türkéi "-nak nevezett vidéken az egykori Völgységi járás székhelyét, Bonyhádot jelölte ki. Bonyhád környékének kiválasztásában több szempont is szerepet játszott. A környék gazdálkodási szokása hasonlított a székelyek által ismerthez. A vidék viszonylagos elszigeteltsége pedig biztosíthatta, hogy a „székely ember székely maradhasson. "

5 1 Jelen tanulmány „első részét" ld. a Levéltári Szemle 2006/4. számában! 2 TÓTH ÁGNES: Telepítések Magyarországon 1945-1948 közöt. Kecskemét, 1993, 5-9. (Továbbiakban: TÓTH) 3 TÓTH, 55-56. 4 Személyére vonatkozólag ld. jelen tanulmány első részét a Levéltári Szemle 2006/4. számában, 59. 5 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban: TMÖL) XXXI.9. Bodor György iratai 1. doboz, Székelyek a Dunántúlon, kézirat 23. 26