Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Keresztes Csaba: A Nemzeti (Legitimista) Néppárt szervezeti felépítése és működése, 1933–1937 / 14–25. o.

KERESZTES CSABA A NEMZETI (LEGITIMISTA) NÉPPÁRT SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 1933-1937 A két világháború közötti korszakban mindvégig jelenlévő, és egyben igen karakteres politikai erőt képviselő legitimizmus az egyik legjelentősebb irányvonalát alkotta az akkori magyar politikai közéletnek. Sorait közismert és egyben elismert személyek is gazdagították, eszméi és tevékenysége pedig nem korlátozódott csupán a politikai élet színtereire, hanem nagy mértékű társadalmi szerepvállalást is jelentett. Folyamatosnak tekinthető politizálásuk a harmincas években új formában jelentkezett. A korábban a pártkeretekben történő politizálást elutasító eszmei mozgalom az új körülményekhez igazodva keresett megfelelő megoldást társadalmi befolyásának megerősítésére és szélesítésére. Céljainak dinamikus képviseletére az 1933-as év közepén pártot alapított. A párt indulása és politikája Az önálló párt megalakításának közvetlen okát a kormányzat által elrendelt gyülekezési tilalom adta, amely alól csak az országgyűlési képviselettel rendelkező pártok képeztek kivételt. A legitimista eszme népszerűsítésére, taktikai álláspontként, az új pártkeretet látták alkalmasnak. Mindazonáltal az alapítók siettek kijelenteni, hogy a legitimizmust nem tekintik pártkérdésnek, hanem az egész nemzet ügyének, amely „gondolatban" minden irányzat találkozik a konzervatívoktól egészen a liberálisokig.

1 Az 1933. június 27én megalakított Nemzeti Legitimista Néppártot maga az elnök, Griger Miklós képviselő mutatta be az országgyűlésben.

2 A gyorsan létrejött legitimista párt a már a korszak kezdetétől meglévő szellemi alapokra kívánta helyezni korábbi társadalmi tevékenységét. Politikai programjában a királyság fogalmának valódi tartalommal történő kitöltése mellett állt ki, vagyis azért, hogy Magyarország ne csak a nevében legyen királyság, hanem annak trónjára valóban az általuk törvényesnek (tehát legitimnek) tekintett uralkodó, IV. Károly fia, Ottó kerüljön. Programjukban határozottan kijelentették, hogy vissza kell térni a jogfolytonosság „ kényszerrel elhagyott ösvényére. " Álláspontjukat tisztán és világosan megfogalmazták: „ Sziklaszilárd az a meggyőződésünk, hogy a törvényes királyság visszaállítása a magyar állam fejlődésének, a magyar nép szabadságának, a Szent István-i birodalom feltámadásának, egyben a magyar társadalom szociális harmóniájának egyetlen biztosítéka, amely nélkül vagy anarchiába süllyedünk, vagy a diktatúra jármába sodródunk. "

3 A párt szembeszállt a „ tömegembert" előtérbe helyező elgondolásokkal, és a „ kvalitatív" embert állította követendő példának. Véleményük szerint a diktatúra amúgy sem felel meg „a magyar karakternek és történelmi fejlődésnek. " A nemzetiszocialista esz1 Magyarság, 1933. június 28. A Magyarság című lap egyébként ekkor „keretpárt"-ként jellemezte a pártot. 2 KARDOS JÓZSEF: Legitimizmus. Budapest, 1998. 183. (Továbbiakban: KARDOS, 1998.) 3 KARDOS JÓZSEF: A legitimizmus alternatívái Magyarországon 1918-1946. Budapest, 1996. (Továbbiakban: KARDOS, 1996.) A Néppárt programja, 46-56. 14