Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Keresztes Csaba: A Nemzeti (Legitimista) Néppárt szervezeti felépítése és működése, 1933–1937 / 14–25. o.

mét azzal az indoklással vetették el, hogy „ totális állam helyett mindig a totális ember volt és lesz az ideálunk... ". A párt működését erősen befolyásolta a Gömbös Gyw/ö-ellenességük. Az akkoriban zajló Gömbös-féle pártszervezéssel szemben is kifejezték nemtetszésüket, és az általuk az emberek megosztásának nevezett tevékenységgel szintén csak a királyság eszméjét szegezték szembe. „A király nem tehet különbséget közöttük, aszerint, hogy ki milyen pártjelvényt visel, milyen élharcos milyen jelentést tett róla, és a kartoték mennyi adományáról, pártérdeméről számol be. " — jelentették ki, célozva ezzel a Nemzeti Egység Pártja (NEP) szervezési módszereire. Kifejezték véleményüket a köztársság kérdéséről is, amely szerintük szintén „ ...nem felel meg a magyar karakternek és történelmi fejlődésnek. " Mindezek után természetesen a legitimizmus több fronton volt kénytelen harcot folytatni mind a kormány politikája, mind az egyre erősödő szélsőjobboldali mozgalmak ellen.

4 A párt véleményformálói szerint a legitimizmus kibontakozásának nem kizárólag a társadalmi körülmények, hanem maga a kormányfő volt a legnagyobb akadálya. Míg ők korábban bíztak Gömbös jó szándékában —jelentette ki Griger egy parlamenti felszólalásában —, később kiderült, hogy a miniszterelnök konokul ragaszkodik szabad királyválasztó elképzeléseihez.

5 Mindennek köszönhetően a kormánypolitika a továbbiakban sem vált barátságosabbá a legitimisták iránt, az elkövetkező évek során inkább ellenségként, mint ellenfélként kezelte őket. A pártszervezés kezdetei A pártot 1933 nyarától nagy erővel kezdték el szervezni, és már kezdetekkor sikerült magába olvasztania néhány kisebb legitimista irányultságú pártot, úgymint a Magyar Igazság Pártot, a Nemzetgazdasági Legitimista Pártot, és részben az Egyesült Legitimista Pártot. Támaszkodhattak a Csekonics Iván báró vezette Turáni Vadászok egyesületre, és ezek mellett leginkább mind a férfi, mind a női Szentkorona Szövetségekre. Erős támogatást nyertek a Katholikus Népszövetség szervezetei által. A megalakulás után a párt elnöke Griger Miklós, míg a pártigazgató Somlyódi László bankár lett.

6 Az 1933. július 5-xe tervezett Vígadó-beli nyilvános zászlóbontást a hatóságok — a párt hivatalos bejegyzése hiányában — nem engedélyezték. így július 10-én tartottak szűkebb körű gyűlést, és itt készítették elő az augusztus 6-\ szegedi zászlóbontó nagygyűlést. Ezen Griger mellett felszólalt Odescalchiné Andrássy Klára, őrgróf Pallavicini 4 Uo. 46-56. 5 Uo. 43-45. Griger Miklós 1933. június 27-\ felszólalása a képviselőházban. Griger ekkor Hitler és a nemzetiszocializmus szerepére is kitért. „ ... merem állítani, hogy Németországban törvényes és alkotmányos uralkodó alatt a kisebbség meg lenne óvva a hitlerizmus zsarnokságától. " 6 KARDOS, 1998. 182-185. A párt a továbbiakban nem tudta egymaga tömöríteni az összes legitimista irányzatot és csoportot, a politikai, társadalmi és a gazdasági kérdésekben vallott különbségek miatt. Többen nem kívántak semmilyen párthoz tartozni, vagy külön politikát folytattak. A különböző irányzatokat a nyilvánosság előtt nem szereplő úgynevezett Legitimista Nagytanács fogta össze. Tagjai voltak többek között: gr. Károlyi József, örgr. Pallavicini György, hg. Odescalchiné Andrássy Klára, gr. Zichy János, gr. Csekonics Iván, br. Kray István, Pethö Sándor, Tömösváry Tivadar (az említett Magyar Igazság Párt elnöke), Ostenburg Gyula, Griger és Somlyódi. 15