Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Ódor Imre: A "tékozló másodhegedűs": Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez / 3–13. o.

„Különös házasság" Magánéletében is útját járó, szuverén személyiség volt, akit főnemesi rangja s ehhez párosuló fényűző életvitele — szűkebb és tágabb környezete csodálatán illetve irigységén túl — segítette nagyvilági „polgárosult" életmódja elfogadtatásában. így is feltűnést keltett, hogy a házasságban élő Keglevich Auguszta grófnőt (gróf Szapáry Antal hitvesét ) kívánta feleségül venni. Az ekkor 38 éves, kortársi vélemények szerint is „érett szépségnek" számító grófnő iránti szerelme minden akadályt legyőzött, ugyanakkor szembeszállt a korszak hegemón katolikus egyházi felfogásával, egyidejűleg dacolt a közvéleménnyel és a hagyományokkal. A leendő feleség — férje nagyvonalúságának is köszönhetően — a protestáns Poroszországban bontotta fel házasságát és tért át a református hitre még 1846 őszén. Batthyány is — alapos „utánajárást" követően — reformátussá lett 1847-ben, s így immáron új hitük szertartása szerint köthettek házasságot Pesten, 1847. november 4-én.

14 A házasság „társadalmi tett" volt, amely politikai vihart kavart. Az udvar ugyanis nem akarta érvényességét elismerni, s az arisztokrácia egy része is fenntartásokkal fogadta e példátlan lépést. (A kor prűd felfogására jellemző, hogy míg a házasságon kívüli viszony fölött szemet hunytak, a kapcsolatát legalizáló Batthyányt megbélyegezték, feleségét sokáig csak „quasi Frau"-ként emlegették). Még Széchenyi is, aki egyébként mindkettejükkel jó viszonyban volt, idegenkedve és némiképp irigykedve, a tőle megszokott kajánkodással kommentálta a házasság hírét. István főherceg nádor ezen is túltett. Nem hívta meg a Batthyány házaspárt szokásos pozsonyi báljára, 1848. február 20-án. A főrendi ellenzék erre tüntetőleg visszaküldte meghívóit, és „ellenbált" szervezett. így Batthyány házassága és „utórezgései" akaratlanul is az ellenzék politikai küzdelmének részévé váltak, s azokat a törekvéseket szolgálták, amelyek a katolikus egyház „állami hegemóniájának" megtörésére irányultak. A „szabadságteremtő konfliktust", a házassággal kapcsolatos vizsgálatot az első független felelős magyar minisztérium igazságügy minisztere, Deák Ferenc zárta le végérvényesen. Az esketést végző Török Pál református lelkészt az ellene felhozott vádak alól — jogszerű eljárása miatt — felmentette, Batthyány házasságát pedig megkérdőjelezhetetlenül törvényes kapcsolatnak minősítette. A baranyai reformellenzék feje Batthyány Kázmér 1847-ig csak Fejér és Pest vármegye közgyűléseit látogatta. A kormányzat új stratégiája, az adminisztrátori rendszer bevezetése azonban arra ösztönözte, hogy aktívabban vegyen részt a megyei politizálásban is. Az 1847. évi országgyűlést megelőző követválasztási küzdelmekbe - a Fejér megyei fiaskót követően illetve a Kossuth melletti korteskedésen túl - a baranyai reformellenzék vezetőjeként kapcsolódott be. A feladat itt sem bizonyult könnyűnek, mivel az addig viszonylag erőtlen ellenzék megszervezésén túl a tehetséges, a megyei politizálásban „komoly tapasztalattal" rendelkező Majláth György adminisztrátor kiérlelt taktikájával (és hatékony praktikáival is ) meg kellett küzdenie. 14 BALÁZS LÁSZLÓ: Batthyány Kázmér házassága és áttérése. Egyháztörténet (Új folyam) II. 1959. 1-2. és VELIKY JÁNOS: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei. Századok. 2006/2. 758. 9