Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Ódor Imre: A "tékozló másodhegedűs": Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez / 3–13. o.

A „jobbágy felszabadító " A magyar politikai élet legjobbjai előtt már az 1830-as években nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország modernizálása csak a gazdasági élet színvonalának emelése révén lehetséges. Úgy gondolták, hogy a „mezei gazdaság" csak akkor működik eredményesen, ha a középkorból származó rendi jellegű tulajdon-, illetve birtoklási formák átalakulnak polgári jellegűekké. Ennek azonban előfeltétele az volt, hogy mind a jogi és anyagi kiváltságokkal rendelkező nemes, mind a fentieket nélkülöző jobbágy esélyegyenlőséggel bírjon az anyagi javak termelése terén. Vagyis — korabeli szóhasználattal élve — meg kellett valósítani a jobbágy „szabad birtokbírhatását" és „tulajdonszerezhetési jogát". Az önkéntes örökváltság gondolatát, miszerint „a jobbágy egy összegben, örök időkre megválthatja földesúri tartozásait és szolgáltatásait", először az 1832-1836. évi országgyűlés vette napirendre. Wesselényi Miklós, a Balítéletek című könyvében kifejtett kötelező örökváltság-elvét a nemesi birtokosok többsége elutasította, az önkéntes örökváltságban rejlő anyagi lehetőségek, az eseti jelleg, a megengedhetőség inkább csábította a birtokosok többségét. Gyakorlati példával, a Tolna megyei reformer középbirtokos, Bezerédj István járt elöl, a ki 1838-ban önkéntes örökváltság szerződést kötött medinai jobbágyaival. Valószínűsíthetően a „tolnai példa" hatása is tükröződhetett abban, hogy a jobbágy földesúri szolgáltatásainak önkéntes örökváltsága, továbbá a jobbágyok örökösödési joga az 1839/40. évi országgyűlésen nem ütközött ellenállásba, mindkét tábla elfogadta, majd a törvénytervezetet az uralkodó is ellátta kézjegyével. Batthyány Kázmér a törvény jogerőre emelkedését meg sem várva kezdte meg az önkéntes örökváltságról szóló szerződések előkészítését. Az első szerződéseket Gusztáv fivére birtokain, az ő megbízottjaként írta alá, elsőként a borostyánkői uradalomban fekvő Felsőlövő (Oberschützen) község lakóival, 1840. december 12-én. 1847-ig összesen 24 településsel — közte Siklós mezővárossal — kötött örökváltság szerződést.

10 Batthyány példáját meglehetősen kevesen követték. Mindazonáltal Bezerédj „úttörése" mellett az ő nevéhez fűződik a legtöbb önkéntes örökváltság szerződés megkötése Magyarországon. Kossuth kortese A magyar ellenzék „vezérkara" 1847 júniusától az országgyűlési választások előkészületeire összpontosította figyelmét. Miután Batthyányék úgy látták, hogy a konzervatív párt megalakulása és erőteljes szervezkedése miatt a felsőtábla főrendi ellenzéke úgysem kerülhet többségbe, legalább — amint Bezerédj írta augusztus 29-én Wesselényinek — az alsótáblán próbálták megmenteni az ellenzéki többséget. Ennek érdekében a liberális mágnások azt tervezték, hogy maguk indulnak a megyei követválasztásokon, így pl. Andrássy Gyula gróf Zemplénben, Wenckheim Béla báró Békésben, Pálffy József gróf Mosonban, Zichy Ottó gróf Győrben, Eötvös József 'báró Pesten (más értesülések szerint Biharban), Batthyány Kázmér gróf Fejérben és Batthyány Lajos Vasban. Batthyány mind Vas, mind pedig Fejér megyében megjelent az ellenzék követválasztást megelőző értekezletein. A helyi ellenzéki erőkkel való egyeztetések (és egyezkedések) azonban lénye10 Rozs ANDRÁS: A siklósi földesúr örökváltság szerződése jobbágyaival. In: Gróf Batthyány Kázmér (18071854) emlékezete. Pécs, 2006. 39-50. 7