Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Ódor Imre: A "tékozló másodhegedűs": Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez / 3–13. o.

mi választ adjon, s azonnal megszűnik, ha a kormány a fennálló vámrendszert hajlandó Magyarország javára megváltoztatni". Mivel erre nem került sor, hivatalosan létrejött az Országos Védegylet, melynek alakuló ülésén, 1844. október 6-án, Batthyány Kázmér grófot választották elnökévé, az alelnöke Teleki László gróf, míg igazgatója (titkára) Kossuth Lajos lett. Batthyány Kázmér, az újonnan alakult egyesület elnökeként — pozsonyi megnyitó beszédében — szükségesnek tartotta annak deklarálását, hogy a nemzeti gazdaságpolitikai célokat meghirdető Védegylet Magyarország gazdasági önrendelkezését a polgári átalakulással összhangban kívánja megvalósítani. A társadalmi összefogás „kossuthi elveit" magáévá téve hangsúlyozta, hogy „...míg más, a nemzeti gazdaság kútforrásainak felnyitását czélzó egyesületek hazánk lakosai csak egyes (értsd: egyetlen) osztályának érdekeit mozdítják elő: a jelen egyesület mindezen osztályokat egyenlően érdekli. "

6 A beszéd végén ekként figyelmeztet: „Nagy és fontos kötelességet vállal magára, ki azt (ti. a belépési nyilatkozatot) aláírja, nehéz előre kiszámítani, mennyi polgári erény fog tőle követeltetni... az ellenőrködés bajos, a kijátszás könnyű. Ezért kimondom véleményemet: Adott szavát szegni itt nem csak becsületszegés — ez hazaárulás, ez gyávaság! "

7 S azt, hogy mennyire komolyan gondolta az elmondottakat, igazolhatja, hogy a Védegylet védelmében — ha kellett — többször is kardot ragadott, s párbajban vett elégtételt az „ügyön" esett sérelmekért. A Védegylet a folyamatos támadások ellenére hallatlan népszerűségre tett szert. Egész Magyarországra kiterjedő hálózata alapjául és bázisául szolgált a megyénként szerveződő reform-ellenzéknek. Batthyány kiállását, szervező tevékenységét Pécsett díszpolgársággal ismerték el (1845), Táncsics Mihály dicsőítő sorokat írt róla, sok helyütt nyilvánosan ünnepelték. A védegyleti mozgalom — sikerei ellenére — a célul kitűzött hároméves terminus második felétől fokozatosan elsorvadt.

8 Új idők köszöntöttek a magyar szereplőire, más kihívásokkal, melyek Batthyányi is egyre nyíltabb és élesebb politikai csaták megvívására késztették. Előbb az Iparegyesület választmányában ténykedett, majd a Gyáralapító Társaság munkájában vett részt. Anyagilag is támogatta a honi ipar fejlesztését, a pécsi vasgyár céljaira például 1000 forint részvényt jegyzett, de az ő segítségével tudott a Herendi Porcelánmanufaktúra is talpra állni. A külkereskedelemmel, a vámkérdéssel és az iparfejlesztéssel egyaránt összefüggött a vasútépítés kérdése. A liberális ellenzék, a Pest-Bécs-Trieszt nyomvonalú bécsi elképzelés ellensúlyozására a Magyarország részét képező Fiume kikötőjét kívánta vasútvonallal bekapcsolni az ország vérkeringésébe. A terv megvalósítására 1845. október 30-án létrejött Vukovár - Fiumei Vasútvállalatra Egyesült Társaság elnökévé Batthyány Kázmért választották (a pesti választmány igazgatója ugyanakkor Kossuth Lajos lett).

9 6 SZABAD GYÖRGY: Batthyány Kázmér és Magyarország gazdaságpolitikai önrendelkezésének ügye. In: Batthyány Kázmér emlékére. Siklós, 1987.17. 7 FÜZES MIKLÓS: Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéhez. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Szerk. ODOR IMRE. Pécs, 2006. 24. 8 VELIKY JÁNOS: Batthyány Kázmér a Védegylet élén. In: Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete. Pécs, 2006. 29-38. 9 GERGELY ANDRÁS: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Budapest, 1982. 6