Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Gárdonyi Máté: Újrakezdések. Zsidósors Somogy megyében a XVIII. századtól napjainkig. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005 / 87–90. o.

táborhoz tartoztak, és pártolták a zsidóság jogainak kiterjesztését. Ami a korszak gazdaságtörténeti vonatkozásait illeti, a zsidóság az elözö évszázadban kialakult szerepkört töltötte be, az egyetlen jelentős változás a részben nagykanizsai illetőségű, mezőgazdasági terményekre szakosodott nagykereskedők egyre intenzívebbé váló tevékenységében jelentkezett. A szabadságharc és a kiegyezés közötti bő másfél évtizedet Bősze Sándor elemzése a statisztikailag már pontosan nyomon követhető számbeli gyarapodás és a restriktív állami szabályozás következtében kényszerpályákra kerülő gazdasági élet kettősségeként írja le, számos példával illusztrálva ez utóbbit. Bár a császári pátensek a zsidóságot átmenetileg beszorították a korábban kialakult tevékenységi körbe, a birtokszerzés korlátozása ellenére mégis ekkor jutottak uradalomhoz Somogyban zsidó földbirtokosok, akár tulajdonosként {Mozsgó, Pusztaberény), akár bérlőként {Kaposvár). Ez az az időszak, amikor Tabot megelőzve Kaposvár vált a legtöbb zsidó lakossal rendelkező településsé a megyében. Ugyancsak ekkor hozták létre — állami rendelkezés alapján — a hitközségek hagyományos autonómiájával egyébként nehezen összeegyeztethető magasabb szervezeti egységeket is. Az uniformizálási törekvés azonban nem fedhette el azokat a feszültségeket, amelyek a hazai zsidóságon belül előbb a német vagy magyar nyelv használata körül, majd az istentisztelet modernizálása miatt alakultak ki, s végül egymástól szervezetileg elkülönült irányzatok létrejöttéhez vezettek. De ez a problematika már átvezeti az olvasót a dualizmus korába, amely Somogyban is a polgári jogaiban, nyelvében, szokásaiban és kultúrájában szinte egyik nemzedékről a másikra asszimilálódó magyarországi zsidóság nagy korszaka volt. Az első világháborúig terjedő évtizedeket főbb vonalaiban Récsei Balázs mutatja be, vizsgálódásának körébe bevonva a korabeli sajtóhíradásokat is. A korszakkal foglalkozó szakirodalom a zsidók kapcsán általában hajlamos csak a társadalom- és gazdaságtörténeti vonatkozásokra tekintettel lenni, miközben a helyi zsidó közösségek hitélete szinte teljesen kívül marad az érdeklődés körén. Récsei ezzel szemben ez utóbbira helyezi a hangsúlyt, ami a hétköznapi zsidó élet sokrétű bemutatásához vezet. Tanulmányában nemcsak az ortodox és neológ irányzat 1871-ben bekövetkezett elkülönülésének helyi vonatkozásait tárja fel (Somogyban Tab maradt az ortodoxok jelentős központja), hanem ismerteti a hitközségek működését is, az anyagi és adminisztratív vonatkozásoktól kezdve a vallási előírásokon át az egyletek tevékenységéig és a jótékonykodásig. Ami azonban a tanulmány erénye, az részben hátrányára is válik: a zsidóknak a modern Magyarország megteremtésében betöltött szerepét tekintve mégiscsak nagyobb teret kellett volna szentelni az országos léptékben már alaposan elemzett gazdaságtörténeti vonatkozások „lebontásának" a vizsgált megye szintjére. A fejezet terjedelmes részét képezi az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások hátterének és lefolyásának alapos elemzése, ami Bősze Sándor korábbi tanulmányának bővített és átdolgozott változata. Ez azonban sajnálatosan csak egy lábjegyzetből derül ki, pedig a téma fontossága megérdemelte volna, hogy ez a szövegrész esetleg külön fejezetbe, de mindenképpen a szerzőség plasztikusabb feltüntetésével kerüljön be a kötetbe, mint ahogy ez megtörtént a szintén Bősze Sándor által jegyzett, a korszak zsidó egyesületi életét részletesen feldolgozó írás esetében. A két világháború közötti időszak bemutatása Csóti Csaba munkája, aki tanulmánya hasznos bevezetőjében megvilágítja a magyar zsidóság 1914-1939 közötti történetének központi problémáját, vagyis a többségi társadalomnak és magának a zsidóságnak az 88