Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Gárdonyi Máté: Újrakezdések. Zsidósors Somogy megyében a XVIII. századtól napjainkig. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005 / 87–90. o.

asszimilációhoz való viszonyát. A kérdés lényegét nagyon találóan abban látja, hogy miközben a zsidóság identitástudata az asszimiláció fokozatainak megfelelően „töredezetté" vált, „a társadalom és az államrezon e széttöredezett zsidóságot egységesnek tekintette, és a származást állította az egyén szabad identitásválasztása helyébe ". Csáti a fehérterror antiszemita megnyilvánulásai kapcsán felfigyel az abból fakadó nehézségre, hogy a fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések alapján nem tudjuk pontosan megállapítani sem a Somogyban kivégzett zsidó származásúak számát, sem azt, hogy a különítményesek bosszúja kire sújtott le a Tanácsköztársaságban vállalt tényleges szerepe, s kire egyszerűen csak zsidósága miatt. Ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az események korábbi, munkásmozgalmi narratívája egyáltalán nem segíti elő a tisztánlátást e kényes kérdésben. A tanulmányból egyébként képet kapunk a somogyi zsidóság korabeli demográfiai viszonyairól, a zsidótörvények által elrendelt telekkönyvi bejegyzések alapján tulajdonviszonyairól, de éppen a zsidók akkoriban sokat emlegetett „gazdasági térfoglalása" miatt hasznos lett volna e korszakkal kapcsolatban is feltárni a Somogyra jellemző foglalkozási szerkezetet és vagyoni viszonyokat, illetve ezek tendenciáit. A helyi sajtóhírek elemzése viszont érdekes adalékokkal szolgál a korabeli közgondolkodás tekintetében (pl. a vérvád felelevenedése 1915-ben Kaposváron). A következő tanulmány, amit Kovács Tamás jegyez, a zsidótörvények és a munkaszolgálat helyi hatásának vizsgálatával átvezeti az olvasót 1944. fájdalmas eseményeihez. A hivatalos vármegyei és járási iratok (kimutatások, jelentések) alapos elemzésével ez a fejezet átfogó képet ad a somogyi zsidóság teljes vagyoni kifosztásának, társadalmi diszkriminálásának, gettósításának és deportálásának gyors egymásutánban következő lépéseiről, amelyek több mint 5000 embert érintettek. Mivel Kovács kutatása a megyei levéltár zsidóüldözésre vonatkozó iratanyagának feltárására irányult, hozzájárul ahhoz, hogy bővüljenek a magyar holokauszt egészével kapcsolatos ismereteink. Kovács Tamás adatokban gazdag fejezetét egészíti ki a zsidókkal szembeni atrocitások néhány konkrét esetének felidézésével Gyenesei József, a háború után lefolytatott népbírósági perek anyagát elemző írásában. E kutatás következtetése, hogy bár a periratokban gyakran található utalás a zsidóüldözésre, az ügyészség csak akkor emelt vádat, „ha a gyanúsított személy a zsidókat negatívan érintő jogszabályokat nem megfelelően hajtotta végre", vagyis „ha a zsidókkal szembeni eljárás a törvény betűjéhez híven történt, az elkövető jogi felelősségre vonására nem volt lehetőség ". A holokausztot a somogyi zsidóságnak körülbelül egy tizede élte túl, ezt a számot a következő években, de különösen 1956 után tovább apasztotta a fővárosba költözés és a kivándorlás. A megmaradt maroknyi hívő közösség erejéhez mért erőfeszítéseket tett a hitélet fenntartásáért, amit Szántó László tanulmánya dokumentál kellő alapossággal. Itt érdemes megemlíteni, hogy a kötet képanyaga — azáltal, hogy szinte kizárólag zsidótemetőket és mártíremlékműveket tud bemutatni — ugyancsak a valaha erős vallási közösség fájó hiányának érzését erősíti. A kötet utolsó fejezetében Récsei Balázs a megye zsidó iskoláinak történetét mutatja be, külön figyelmet szentelve az 1868. évi népiskolai törvény okozta nehézségeknek (a „zsidó zugiskolák" ügyei) és a vallásoktatásnak. A mellékletben szereplő statisztikai táblázatok hasznosak, a jelentős somogyi születésű zsidó személyiségek életrajzgyűjteménye ugyancsak, bár hiányzik a sorból Hanák Péter történész, aki maga is megemlékezett kaposvári fiatalságáról, üldöztetésének körülményeiről. 89